~8. fejezet~

~8. fejezet~

Halii(: 

Elég a sok mentegetőzésből..ha nincs ihlet, nincs ihlet...

Nem is mondok (illetve írok:D) semmi más, csak, hogy jó olvasást és hagyjatok magatok után nyomot:3

Di;)

*Lisa Parker szemszöge *

 

 

 Hazaértem.
Nem volt semmi különös otthon. Indultam fel a szobámba, amikor megcsörrent a vezetékestelefon. Odavonszoltam magam és felvettem.
-Hallo. Parker-család...
-Szia, Lisa! Niall vagyok. Segítség kéne.-hadart és hangja mintha fuldokolna.
-Mért itt hívtál?
-Hívtalak a mobilodon...de nem vetted fel.
-Nem hallottam.-mondtam és a zsebembe nyúltam, hogy megnézzem mért nem csörgött, ám a készülék nem volt a helyén. Lekaptam a táskámat a hátamról és abban is kutatni kezdtem.
-Szóval segítesz?!
-Mondjad, mit kéne?
-Személyesen jobb lenne...
-Azt hiszem elhagytam a telóm. Hol vagy?-kérdeztem, de mire megszólalhatott volna újra belekezdtem.-Tudod mit? Elmegyek Harryhez, megnézem a telefonom, aztán odamegyek hozzád.
-Találkozzunk a London Eye-nél!
-Oké.-leraktam.
Szóval visszapattantam a biciklire és sietve Harry házához tekertem. Berontottam a házba, a nappaliban Hazz ült.
-Ashley?
-A...fürdőben. De...
Nem fejezte, nem fejezhette be, mert akkor már a fürdő felé vettem az irányt. Benyitottam és abban a minutumban meg is bántam. Ash és Zayn csókolóztak...
Először észre sem vettek, majd mindketten felém fordultak; Zayn céklavörös lett másodpercek töredéke alatt, Ashley pedig falfehér.
-Nem tudom mi van, nem is érdekel. Hol a telóm.
-Nem láttam...-hallatta cérnavékony hangját a lány.
Kimentem és elkezdtem keresni. Átvizsgáltam az asztalt, Megnéztem a padlót, majd feltéptem a kanapé párnáit.
-Megvan!-kiáltottam, a zsebembe csúsztattam és rohantam is ki. Még a kaput sem csuktam be magam után. Őszintén szólva amennyire nem bírom Niallt, most annyira féltettem. A hangja nagyon megijesztett.
Sietve a megbeszélt helyszínre tekertem, közben nem egy bogár repült nekem, nyeltem egy csomó port és perzselt a Nap.
Niall ott állt egy fa mellett. Sehol egy kocsi, egy bicikli.
-Na végre! Lisa, kérlek segíts!
-Mondjad...
-Nagyon nehéz ezt...
-Mivan?!
-Hogy is kezdjek bele. Azt hiszem bűntárs vagyok.
-BŰNTÁRS?! Kiraboltál egy nénit?
-Megöltem egy embert.


Egy ágyon feküdtem, amikor kinyitottam bal szememet. Niall hajolt fölém mosolyogva.
-Jól vagy?-kérdezte még mindig mosolyogva, az aggódás legkisebb jelét sem felfedve.
-Attól függ…hol  vagyok?-támaszkodtam fel.
-Itthon. Mármint nálam.
-De…mért vagyok itt.
-Amikor elmondtam miért hívtalak elájultál.
-Megöltél…egy embert? Ha jól emlékszem.
-Igen.-zihálni kezdett.-De ne mond el senkinek!
-Hogyan?
-Patrik, a haverom találta ki… James egy ismerősünk, nem normális a srác. Fogadtunk vele, hogy fel mer-e mászni a London Eye-re. Leesett. Én ellenkeztem az utolsó pillanatig. De hiába.
-És meghalt?
-Nem tudom. Patrik berakta a kocsijába és elhúzott. Nem tudok semmit.
-De…akkor nem vagy bűntárs..-csörgött a telefon. Niall felvette, de nem hallottam mit mond a másik fél.
-Be kell mennem a rendőrségre…
-Patrik feldobott?!
-Nem tudom.
-Megyek én is!
-Neked pihenned kell.
-Nem, nekem meg kell védenem téged. Nem akarom hogy börtönbe kerülj.
-Lisa.-ölelt meg. Eltolt magától és hosszú csókot nyomott ajkaimra.

 

*Niall szemszöge*

Beültünk a kocsiba és a rendőrségre mentünk. Nem akartam kijátszani a zsarukat és elmenekülni, elvégre nem is vagyok igazi bűnös és ha elszökök még körözést is indítanak ellenem. Már csak a karrierem van veszélyben.
De amit most mellőzök egy kicsit-mert magam sem értem, hogy csináltam ilyet..-az az, hogy megcsókoltam Lisat. És hagyta..
Kíváncsi vagyok a folytatásra..arra, hogy ő is viszont szeret-e és, ha igen akkor lehet-e ebből tartós kapcsolat.
-Ideértünk.-mondta nagyot sóhajtva Lisa és mosolygott egyet.
Vagyok annyira hidegvérű, hogy ne féljek és ne ájuljak be.
*1 órával később*
Már mosolyogva és nevetgélve léptünk ki a rendőrség ajtaján.
Csak kikérdeztek semmi egyéb.
Nem engem. Inkább Patrikot találják bűnösnek.

Szegény megboldogult James a tettes, és egyben az áldozat.

Egy kis statisztika. :)

Nos, köszönetet szeretnénk mondani, amiért a blogunk hamarosan eléri az 500+ megtekintést, amiért nagyon hálásak vagyunk. Arra gondoltam, hogy megmutatok nektek pár dolgot, statisztikai oldalról. :)

Ezek az adatok már változtak, mivel amíg kivágtam a képeket, érkeztek megtekintések. :)

~7. fejezet~

Sziasztok :) Sajnálom, hogy sokáig nem hoztam a részt, de nem volt időm :/
Kommenteket örömmel fogadunk. :)
Jó olvasást!

Sarah.xx

*Ashley szemszöge*

Miután Lisa elment, lementem Harry-hez. Fájt szenvedni látni.

 Leültem mellé, kezére ügyelve hozzá bújtam.

- Haragszol rám?-suttogtam.

- Dehogy haragszom. Nem tehetsz semmiről. Viszont..amit mondtam, azt komolyan gondoltam.-nézett a szemembe.

- Azt, hogy szeretsz?-kezemet a mellkasára tettem.
-Igen. Pontosan ezt.-kezemet simogatta. Érintése nyugtató volt. Pozitív irányba kirázott a hideg ahogy megérintett.Ölébe húzott, fejemet a mellkasára hajtottam.

 

Pár perc után megtörtem a nappaliba beállt csendet.

-Nincs kedved elmenni valahova?-mosolyogtam rá.

-De menjünk. Öltözz fel.-mondta kuncogva, mire mosolyogva bólintottam, majd felmentem a szobámba. Mivel még nem pakoltam ki a bőröndömből, abban kezdtem keresgélni.

Hamar megtaláltam a tökéletes ruhadarabokat, ezután  a fürdőbe vezetett az utam. Levetkőztem, megnyitottam a zuhanyrózsát, majd beálltam alá. Egy darabig csak álltam a forró víz alatt, majd bekentem a testemet a kókuszos tusfürdőmmel. Ez volt a kedvencem, mert miután lemostam magamról, késő délutánig érezhető volt az illata.
Mikor már teljesen végeztem, elzártan a vizet, kiszálltam a zuhanyzóból, majd a törölközőmért nyúltam. Szárazra töröltem magam, ezután elkezdtem felöltözni. Mikor végeztem, kopogást hallottam az ajtón.
-Gyere.-szóltam ki, mikor már minden ruha rajtam volt. A tükör előtt álltam, és a szempillámat kezdtem festeni, mikor kinyílt az ajtó. Zayn lépett be rajta. Mosolyogva ránéztem.
-Hát te?-néztem rá ismét, miután letettem a szempillaspirált a kezemből.
-Jöttem meglátogatni a világ legszebb lányát.-kuncogva közelebb lépett hozzám; vészesen közel.
-Zayn, miről beszélsz?-nevettem el magam. Nem találtam magamat szépnek, sőt, egyáltalán nem. Tudtam, hogy sok férfi csak azért mondja azt egy lánynak, hogy szép, mert biztatni akarják őket. Rajtam viszont még ez sem segít. Rengetegszer bántottak emiatt és ebből fakadóan, az önbizalmam a földön hevert. Mindig azt mondták nekem, hogy én soha nem lehetek szép, hogy nem lesz egy pasim sem, és nem lesz olyan életem, mint más, gyönyörű lányoknak. Ez számomra nagyon rosszul esett, és emiatt a kezemen tátongó vágások száma is egyre csak több és több lett, sokszor látogattam meg emiatt a kórházat.
-Jól hallottad, gyönyörűség.-mosolygott, majd államat felemelve megcsókolt. Nem tudtam mit tegyek, nagyon meglepődtem.