~4.Fejezet~

4.Fejezet

Sziasztook!:)
Itt a blog 4. fejezete. Nem lett valami lélegzet elállító, de most-illetve ez a fejezet után-fognak összefutni a szálak. Bocsi és jó olvasást!

Di;)

*Lisa Parker szemszöge*

Este volt.

7 és 8 óra közt lehetett.

Ültem a szobámban a gép előtt. A szobám nem túl nagy, mégis mindenki érdeklődését felkelti.

2 ágy van végig az egyik falnál. Mellette egy szekrény és két baromi nagy hangfal. Szembe ezekkel egy íróasztal, amin egy számítógép van. Az egész egy padlásszoba, szóval gondolhatjátok milyen a mennyezete. A sarokban a plafonon van egy udvarra nyíló ablak meg van két fotel és egy dohányzóasztal. A „bejáratiajtón" kívül még van egy ajtó, ami a padlásé. A padlón szőnyeg van meg a szétszórt cuccaim.

Van egy gerenda, ami természetesen kilóg és még 8 év után is sikerül belerúgnom néha. De azért imádom ezt a szobát.Otthonos, ami az én stílusomban más szavaival, bizarr vagy-és ördögi.

Na, de a lényegre térve:csak zenét hallgattam és böngésztem.

Megszólalt a telefonom.

Rápillantottam.

Niall.

Niall? Nagyon régen hívott. Hát felvettem.

-Szia-köszöntem.

-Szia! Lisa.

-Miért hívtál?

-Olyan régen találkoztunk. Mondjuk holnap délután összeugorhatnák..valamelyik srácnál.

-Oké. De hol és mikor-kérdeztem. Az időt megmondta, de a helyszín még számára is titok volt.

Lementem kaja után.

Leszaladtam a lépcsőn egyenest a hűtőhöz.

-Hova, hova?.kérdezte azzal a nyugodt hanggal apa. ahogy csak ő tudja. Na én meg szívrohamot kaptam.

-Éhes vagyok.

-Na! Már a padlóról is elfogyott a kaja?

-Apuu!

-Jó. Van sültkrumpli a mikróban, meg csirke a pulton.-csukta össze az újságot. Ő ilyenkor olvas.

-Aztán időbe fekvés. Meg nem akarok már zenét hallani.

-Jóéjt!-mentem, bocsánat másztam fel a lépcsőn. Akkor még kajáltam, gépeztem és tényleg lefeküdtem.

Másnap tízkor keltem.

Apuék már dolgoztak. Abi a nappaliban üldögélt és a laptopon pötyögött.

Fogtam egy zsemlét, megpakoltam és felmentem. Felöltöztem.

Amikor anyuék itthon vannak nem hallgathatok nagyon hangosan zenét.

Ezért hallgatok ilyenkor. Beraktam egy CD-t és elindítottam. Feltekertem a hangerőt és ledobtam magam az ágyra.

-LI-SA! LISA!-üvöltött az ajtóban a húgom. Nem törődtem vele. Megunta. Mindig ez van. Ilyenkor lemegy és duzzog. Mit csináljak vele...

Ebédre anyu valami édes-savanyú rizses cuccot csinált. Nem volt vele bajom.

Épp mentem vissza mikor Niall hívott.

-Készülj, egy óra múlva érted megyek.

-Oké, Niall.

-Niall?-csillant fel a tesóm szeme.

Bólintottam.

-Én is! Légyszi!

-Szia.-leraktam.-Nem. Engem hívtak.

-De...

-Majd hazahozatom magam.

-Ja. Hulla részegen muszáj lesz.

Felszaladtam, felkaptam egy új pólót. Gatyára a láncot és megfésülködtem.

Fogtam a táskám bele pár cuccot és vártam, mint Aranyhaj a toronyban. Dudáltak. Mire leértem Abigal már az ajtóban társalgott Niallal.

-Szia!-intett.

Visszaintettem.

Elköszöntünk és elindultunk.

-Kihez megyünk és milyen messze van?

-Liam. Fél, max háromnegyed óra.

-Oksi. Na és hogy vagytok?-raktam be egy lemezt. Edguy. Nem olyan durva. Nem beszéltünk egész úton. Mikor odaérttünk Liam várt minket.

Mikor bementünk nagy meglepetés ért:egy kék-szőke hajú csaj.

-Sziasztok.-ledobtam a táskám. A többiek már a nappaliban voltak.

-Kivel jött ez a kis szivárvány?

-Harry.

-Gondolhattam volna.

-Gyere, bemutatlak.-húzott kezemnél fogva.-Szóval ő itt Lisa. Ő pedig Ashley.

-Örültem.-vágtam magam egy fotelba.

Beszélgettünk. Én nagyon untam.

-Kimegyünk kosarazni?

-Hú, kosár.-csináltam mintha örülnék.

Hátul egy betonpálya volt meg két palánk.

Kosarazgattunk. Persze cselezgettünk és Ashsel be is találtunk párszor.

Elfáradtunk és leültünk.

-Na és...hogy talált meg Harry?

-Náluk lakom.

-Öhm...ez gyors volt.

-Jajj, nem úgy. Nevelőszülők.

-Ez akkor olyan, ha jól értem, mintha a tesóddal járnál.

-Tényleg-nevetett.

-Stylesék rendesek,  jó helyed lesz! Harry nőcsábász, azért vigyázz.

-Kö...áú!-húzta el a száját. Niallt eltalálta a labda. Még a napszemüvege is leesett.

-Rohadjatok meg!-rohant el. Rá nem a jellemző, hogy behisztizik, ÉS AZTÁN Ő...csak fellángol.
Niallt Liam szobájában találtam.
-Minden oké?-kérdeztem, közben pedig a fűzős bakancsot próbáltam lehámozni magamról.
-Ja. Csak fáj az orrom.
-Nincs semmi bajod!
-Csak legszívesebben megfojtanék valakit.
-Gyere!-tartottam a nyakam.
-Áh. Most neem, majd később. Menjünk vissza a többiekhez.-fogta meg a csuklóm. Egyszer csak az ütőeremet kezdte szorítani.
-Niall, mit csinálsz?!
-Uh, bocsi...
Mikor beértünk a többiek már javában filmeztek.
-Srácok, szerintem én lépek. Hazavisz valaki.?
-Előtte beszéljük meg, hogy mikor találkozunk.-javasolta Zayn. Ültem és hallgattam. Miután kiderült kimentem a táskámért és visszakiabáltam.-Hazavisz valaki, vagy gyalog menjek?
Kis várakozás után megjelent Niall és közölte, hogy hazavisz. Hurrá.
Otthon Abigallel beszélgetett. Anyu, apu dolgozott én meg felmentem. Később Niall is feljött.
Elindította a zenelejátszót és szinte hátradobta a pár száz decibellel ordító zene. Váltott a lejátszó.
-Ennek mi a címe?
-Ne félj a kaszástól.

-Ez tetszik...

~3. Fejezet~

Sziasztok:) Meghoztam a 3.fejezetet. Ez a rész talán nem lesz annyira eseménydús, mint Di -é, de majd eldöntitek.:)
Jó olvasást guys.

 Sarah xx.

*Ashley Black szemszöge*

Reggel, mikor felébredtem teljesen más érzésem volt. Tudtam, hogy itt valóban jó helyem lesz.

 Ebben a családban mindenki rettentő kedves mindenkivel. Nekem első látásra szimpatikusak voltak.

Első benyomásra Harry egy idióta és átlagos tinédzsernek tűnik. Gemma, egy kedves, jószívű lánynak. Anne és Des pedig a világ legjobb szüleinek. Lazák, és mernek élni. Ez tetszik. Mollyék sosem engedték, hogy azt csináljak, amit akarok. Folyton szabályokhoz voltam kötve... Talán jobb, hogy a Styles családhoz kerültem...

- Jó reggelt!-köszöntem álmosan, miközben a lépcsőn vánszorogtam le, és kis híján leestem a negyedik lépcsőfokról. Hátam mögül egy halk kuncogást hallottam.
 Hátranéztem, majd megpillantottam Harry vigyorgó arcát.
- Neked is jó reggelt.-mosolygott rám.-Kérsz reggelit?-nézett rám.
- Aha.-mosolyogtam.-Des -ék.-kérdeztem a konyhába érve.
- Dolgoznak.-válaszolt bő szavúan.-Gemma meg a pasijánál van.
- Értem. Szóval akkor.. Csak ketten leszünk itthon?-kérdeztem, miközben helyet foglaltam a pult előtti széen, majd Harry -t figyeltem.
A srác bólintott, majd szendvicseket kezdett készíteni.
 Tíz perc múlva, már ő is mellettem ült a pultnál, majd együtt kezdtük el enni a sonkás, paprikás szendvicset.
Miután elfogyasztottuk a szendvicset a nappaliba vonultunk. Leültünk a kanapéra, majd Harry törte meg, a már lassan kínossá váló csöndet:
- Nézünk valami filmet?-kérdezte.
- Nincs kedvem hozzá..-nevettem fel.
- Oké. Akkor..beszélgessünk, és ismerjük meg egymást jobban. Mit szólsz hozzá?-nézett rám egy 100 Wattos mosollyal az arcán.
- Oké.-mosolyodtam el halványan.
- Kérdezhetek?
- Persze.
- Miért kerültél nevelő szülőkhöz, illetve most hozzánk?-kérdezte teljes komolysággal. Sóhajtottam, majd elkezdtem neki mesélni a történetemet:
- Kiskoromban anyáék elváltak. Nagyon sokat vitáztak azelőtt.. Aztán miután megtörtént a válás, apa elakart velem költözni egy távoli faluba-mindig azt akarta, hogy a lányából, egy falusi állatokat etető és gondozó lány legyen-.  De aztán ezt anya nem engedte. Ő Írországba akart velem költözni, amit viszont apa nem engedett. Aztán.. jött egy nő, aki elvitt, és többet nem láttam a szüleimet. Amikor csak úgy szó nélkül fogott, és magával vitt, csak sírtam.. Fogalmam sem volt, hogy hova visz, vagy hogy látom -e még valaha anyáékat. Aztán.. Teltek a hetek, és valaki örökbefogadott. Mollyék voltak. Több évig bebeszélték, hogy szeretnek. Pedig ez nem így volt. Csak arra kellettem nekik, hogy megtanulják, hogy hogyan kell bánni a gyerekekkel, hogy aztán sajátjuk lehessen... De.. talán zavar, hogy nálatok vagyok?-a történetem végére szememet apró, sós könnycseppek hagyták el.
- Sajnálom Ash..Nem akartam ezzel fájdalmat okozni neked. És nem.. Nem zavar, hogy itt vagy nálunk. Sőt...-mondta halkan, majd puha ajkait az enyémhez tapasztotta. Lágyan kezdett csókolni, amit én viszonoztam.
 Miután ajkaink levegő hiányában elváltak, csak Harryt, és a gyönyörű smaragdzöld szemét tudtam nézni. Egyszerűen elvesztem szemeiben, ami jelen pillanatban rengeteg érzelmet tükrözött.
- Gyönyörű szemeit vannak..-nyögtem ki nagy nehezen három szót, majd ajkamba haraptam.
- Te gyönyörűbb vagy!-nézett a szemembe, majd elpirultam.
- Ez nem igaz.-feleltem.
-De igen.-mosolygott.

Hossza vita után eldöntöttük, hogy az ő szeme is és én is gyönyörű vagyok, bár a másodikkal nem igazán értettem egyet, de hát ha ő ettől nyugodtabban alszik..
 A délelőttöt a nappaliban töltöttük. Ő megtudott rólam mindent, ahogy én is róla. Szó szerint mindent.
Megbeszélte a srácokkal, hogy ma délután átjönnek. Ez így is volt. Én a konyhában ültem a pultnál, és Twittereztem, mikor meghallottam a csengőt. Hallottam, ahogy Harry elhagyja a házat, majd a kapuhoz megy. A konyha ablakból tökéletesen láttam Harry -t és a négy fiút.
 Pár perc múlva az öt fiú a konyhába csőfült, és elém álltak-Harryt kivéve-. Az előbb említett személy mellém állva vigyorgott.
- Jézusom Harry, neked meg mi bajod van már megint?-nevettem.
- Oh, szóval laza a csaj.-nevetett a csíkos felsős figura.
- Hé, fogd vissza magad, Louis.-szólt rá Harry, majd vállba boxolta a fiút.
- Liam, Harry bántott.-visított fel Louis, majd a mellette álló srácra, Liamre nézett.
- Álljatok már le.-szólt a srácokra nevetést visszafojtva Liam.
- Jó, oké..-felelte Louis.
- Tudsz főzni? Éhes vagyok!-szólalt meg a szöszi.
- Tudok..-válaszoltam röviden.
- Ééés.. Nem akarsz nekem kaját csinálni?-nézett rám kiskutyákat megszégyenítő nézéssel.
- Hát ezt eltaláltad.-mosolyogtam rá, majd a srác egy hatalmas sóhajtással válaszolt.
- Ash. Én is éhes vagyok. Régen ettünk már, és anya kinyír minket ha megtudja, hogy nem ettünk ebédet.-mondta Harry, majd ajkait az enyémre tapasztotta, ami nagyon váratlanul ért.
- Úúúúú!-hallottam a hátam mögül.
- Srácok, nyugi már.-mosolygott Harry tök nyugodtan.
Egy ideig csend állt be a légtérbe, majd a csöndet az ajtónyílása zavarta meg. Pár másodperc múlva Anne jelent meg a konyhába.
- Sziasztok.-mosolygott, majd megölelte Harryt, majd engem. Elmosolyodtam. Jól esett Anne ölelése.-Ettetek már?-kérdezte miután tekintetét ránk emelte.
- Nem.-feleltük egyszerre Harryvel.
- Miért nem? Egész nap nem ettetek semmit?-nézett ránk aggódóan.
- De, Harry csináld reggelire szendvicseket.-válaszoltam.
 Anne rosszallóan megrázta a fejét.
- Vacsorára pizzát csinálok. Srácom, itt maradtok?-nézett végig a srácokon.
Niall rögtön heves bólogatásba kezdett, mire mindenki nevetni kezdett.