Jó olvasást guys.
Sarah xx.
*Ashley Black szemszöge*
Reggel, mikor felébredtem teljesen más érzésem volt. Tudtam, hogy itt valóban jó helyem lesz.
Ebben a családban mindenki rettentő kedves mindenkivel. Nekem első látásra szimpatikusak voltak.
Első benyomásra Harry egy idióta és átlagos tinédzsernek tűnik. Gemma, egy kedves, jószívű lánynak. Anne és Des pedig a világ legjobb szüleinek. Lazák, és mernek élni. Ez tetszik. Mollyék sosem engedték, hogy azt csináljak, amit akarok. Folyton szabályokhoz voltam kötve... Talán jobb, hogy a Styles családhoz kerültem...
- Jó reggelt!-köszöntem álmosan, miközben a lépcsőn vánszorogtam le, és kis híján leestem a negyedik lépcsőfokról. Hátam mögül egy halk kuncogást hallottam.
Hátranéztem, majd megpillantottam Harry vigyorgó arcát.
- Neked is jó reggelt.-mosolygott rám.-Kérsz reggelit?-nézett rám.
- Aha.-mosolyogtam.-Des -ék.-kérdeztem a konyhába érve.
- Dolgoznak.-válaszolt bő szavúan.-Gemma meg a pasijánál van.
- Értem. Szóval akkor.. Csak ketten leszünk itthon?-kérdeztem, miközben helyet foglaltam a pult előtti széen, majd Harry -t figyeltem.
A srác bólintott, majd szendvicseket kezdett készíteni.
Tíz perc múlva, már ő is mellettem ült a pultnál, majd együtt kezdtük el enni a sonkás, paprikás szendvicset.
Miután elfogyasztottuk a szendvicset a nappaliba vonultunk. Leültünk a kanapéra, majd Harry törte meg, a már lassan kínossá váló csöndet:
- Nézünk valami filmet?-kérdezte.
- Nincs kedvem hozzá..-nevettem fel.
- Oké. Akkor..beszélgessünk, és ismerjük meg egymást jobban. Mit szólsz hozzá?-nézett rám egy 100 Wattos mosollyal az arcán.
- Oké.-mosolyodtam el halványan.
- Kérdezhetek?
- Persze.
- Miért kerültél nevelő szülőkhöz, illetve most hozzánk?-kérdezte teljes komolysággal. Sóhajtottam, majd elkezdtem neki mesélni a történetemet:
- Kiskoromban anyáék elváltak. Nagyon sokat vitáztak azelőtt.. Aztán miután megtörtént a válás, apa elakart velem költözni egy távoli faluba-mindig azt akarta, hogy a lányából, egy falusi állatokat etető és gondozó lány legyen-. De aztán ezt anya nem engedte. Ő Írországba akart velem költözni, amit viszont apa nem engedett. Aztán.. jött egy nő, aki elvitt, és többet nem láttam a szüleimet. Amikor csak úgy szó nélkül fogott, és magával vitt, csak sírtam.. Fogalmam sem volt, hogy hova visz, vagy hogy látom -e még valaha anyáékat. Aztán.. Teltek a hetek, és valaki örökbefogadott. Mollyék voltak. Több évig bebeszélték, hogy szeretnek. Pedig ez nem így volt. Csak arra kellettem nekik, hogy megtanulják, hogy hogyan kell bánni a gyerekekkel, hogy aztán sajátjuk lehessen... De.. talán zavar, hogy nálatok vagyok?-a történetem végére szememet apró, sós könnycseppek hagyták el.
- Sajnálom Ash..Nem akartam ezzel fájdalmat okozni neked. És nem.. Nem zavar, hogy itt vagy nálunk. Sőt...-mondta halkan, majd puha ajkait az enyémhez tapasztotta. Lágyan kezdett csókolni, amit én viszonoztam.
Miután ajkaink levegő hiányában elváltak, csak Harryt, és a gyönyörű smaragdzöld szemét tudtam nézni. Egyszerűen elvesztem szemeiben, ami jelen pillanatban rengeteg érzelmet tükrözött.
- Gyönyörű szemeit vannak..-nyögtem ki nagy nehezen három szót, majd ajkamba haraptam.
- Te gyönyörűbb vagy!-nézett a szemembe, majd elpirultam.
- Ez nem igaz.-feleltem.
-De igen.-mosolygott.
Hossza vita után eldöntöttük, hogy az ő szeme is és én is gyönyörű vagyok, bár a másodikkal nem igazán értettem egyet, de hát ha ő ettől nyugodtabban alszik..
A délelőttöt a nappaliban töltöttük. Ő megtudott rólam mindent, ahogy én is róla. Szó szerint mindent.
Megbeszélte a srácokkal, hogy ma délután átjönnek. Ez így is volt. Én a konyhában ültem a pultnál, és Twittereztem, mikor meghallottam a csengőt. Hallottam, ahogy Harry elhagyja a házat, majd a kapuhoz megy. A konyha ablakból tökéletesen láttam Harry -t és a négy fiút.
Pár perc múlva az öt fiú a konyhába csőfült, és elém álltak-Harryt kivéve-. Az előbb említett személy mellém állva vigyorgott.
- Jézusom Harry, neked meg mi bajod van már megint?-nevettem.
- Oh, szóval laza a csaj.-nevetett a csíkos felsős figura.
- Hé, fogd vissza magad, Louis.-szólt rá Harry, majd vállba boxolta a fiút.
- Liam, Harry bántott.-visított fel Louis, majd a mellette álló srácra, Liamre nézett.
- Álljatok már le.-szólt a srácokra nevetést visszafojtva Liam.
- Jó, oké..-felelte Louis.
- Tudsz főzni? Éhes vagyok!-szólalt meg a szöszi.
- Tudok..-válaszoltam röviden.
- Ééés.. Nem akarsz nekem kaját csinálni?-nézett rám kiskutyákat megszégyenítő nézéssel.
- Hát ezt eltaláltad.-mosolyogtam rá, majd a srác egy hatalmas sóhajtással válaszolt.
- Ash. Én is éhes vagyok. Régen ettünk már, és anya kinyír minket ha megtudja, hogy nem ettünk ebédet.-mondta Harry, majd ajkait az enyémre tapasztotta, ami nagyon váratlanul ért.
- Úúúúú!-hallottam a hátam mögül.
- Srácok, nyugi már.-mosolygott Harry tök nyugodtan.
Egy ideig csend állt be a légtérbe, majd a csöndet az ajtónyílása zavarta meg. Pár másodperc múlva Anne jelent meg a konyhába.
- Sziasztok.-mosolygott, majd megölelte Harryt, majd engem. Elmosolyodtam. Jól esett Anne ölelése.-Ettetek már?-kérdezte miután tekintetét ránk emelte.
- Nem.-feleltük egyszerre Harryvel.
- Miért nem? Egész nap nem ettetek semmit?-nézett ránk aggódóan.
- De, Harry csináld reggelire szendvicseket.-válaszoltam.
Anne rosszallóan megrázta a fejét.
- Vacsorára pizzát csinálok. Srácom, itt maradtok?-nézett végig a srácokon.
Niall rögtön heves bólogatásba kezdett, mire mindenki nevetni kezdett.
- Jó reggelt!-köszöntem álmosan, miközben a lépcsőn vánszorogtam le, és kis híján leestem a negyedik lépcsőfokról. Hátam mögül egy halk kuncogást hallottam.
Hátranéztem, majd megpillantottam Harry vigyorgó arcát.
- Neked is jó reggelt.-mosolygott rám.-Kérsz reggelit?-nézett rám.
- Aha.-mosolyogtam.-Des -ék.-kérdeztem a konyhába érve.
- Dolgoznak.-válaszolt bő szavúan.-Gemma meg a pasijánál van.
- Értem. Szóval akkor.. Csak ketten leszünk itthon?-kérdeztem, miközben helyet foglaltam a pult előtti széen, majd Harry -t figyeltem.
A srác bólintott, majd szendvicseket kezdett készíteni.
Tíz perc múlva, már ő is mellettem ült a pultnál, majd együtt kezdtük el enni a sonkás, paprikás szendvicset.
Miután elfogyasztottuk a szendvicset a nappaliba vonultunk. Leültünk a kanapéra, majd Harry törte meg, a már lassan kínossá váló csöndet:
- Nézünk valami filmet?-kérdezte.
- Nincs kedvem hozzá..-nevettem fel.
- Oké. Akkor..beszélgessünk, és ismerjük meg egymást jobban. Mit szólsz hozzá?-nézett rám egy 100 Wattos mosollyal az arcán.
- Oké.-mosolyodtam el halványan.
- Kérdezhetek?
- Persze.
- Miért kerültél nevelő szülőkhöz, illetve most hozzánk?-kérdezte teljes komolysággal. Sóhajtottam, majd elkezdtem neki mesélni a történetemet:
- Kiskoromban anyáék elváltak. Nagyon sokat vitáztak azelőtt.. Aztán miután megtörtént a válás, apa elakart velem költözni egy távoli faluba-mindig azt akarta, hogy a lányából, egy falusi állatokat etető és gondozó lány legyen-. De aztán ezt anya nem engedte. Ő Írországba akart velem költözni, amit viszont apa nem engedett. Aztán.. jött egy nő, aki elvitt, és többet nem láttam a szüleimet. Amikor csak úgy szó nélkül fogott, és magával vitt, csak sírtam.. Fogalmam sem volt, hogy hova visz, vagy hogy látom -e még valaha anyáékat. Aztán.. Teltek a hetek, és valaki örökbefogadott. Mollyék voltak. Több évig bebeszélték, hogy szeretnek. Pedig ez nem így volt. Csak arra kellettem nekik, hogy megtanulják, hogy hogyan kell bánni a gyerekekkel, hogy aztán sajátjuk lehessen... De.. talán zavar, hogy nálatok vagyok?-a történetem végére szememet apró, sós könnycseppek hagyták el.
- Sajnálom Ash..Nem akartam ezzel fájdalmat okozni neked. És nem.. Nem zavar, hogy itt vagy nálunk. Sőt...-mondta halkan, majd puha ajkait az enyémhez tapasztotta. Lágyan kezdett csókolni, amit én viszonoztam.
Miután ajkaink levegő hiányában elváltak, csak Harryt, és a gyönyörű smaragdzöld szemét tudtam nézni. Egyszerűen elvesztem szemeiben, ami jelen pillanatban rengeteg érzelmet tükrözött.
- Gyönyörű szemeit vannak..-nyögtem ki nagy nehezen három szót, majd ajkamba haraptam.
- Te gyönyörűbb vagy!-nézett a szemembe, majd elpirultam.
- Ez nem igaz.-feleltem.
-De igen.-mosolygott.
Hossza vita után eldöntöttük, hogy az ő szeme is és én is gyönyörű vagyok, bár a másodikkal nem igazán értettem egyet, de hát ha ő ettől nyugodtabban alszik..
A délelőttöt a nappaliban töltöttük. Ő megtudott rólam mindent, ahogy én is róla. Szó szerint mindent.
Megbeszélte a srácokkal, hogy ma délután átjönnek. Ez így is volt. Én a konyhában ültem a pultnál, és Twittereztem, mikor meghallottam a csengőt. Hallottam, ahogy Harry elhagyja a házat, majd a kapuhoz megy. A konyha ablakból tökéletesen láttam Harry -t és a négy fiút.
Pár perc múlva az öt fiú a konyhába csőfült, és elém álltak-Harryt kivéve-. Az előbb említett személy mellém állva vigyorgott.
- Jézusom Harry, neked meg mi bajod van már megint?-nevettem.
- Oh, szóval laza a csaj.-nevetett a csíkos felsős figura.
- Hé, fogd vissza magad, Louis.-szólt rá Harry, majd vállba boxolta a fiút.
- Liam, Harry bántott.-visított fel Louis, majd a mellette álló srácra, Liamre nézett.
- Álljatok már le.-szólt a srácokra nevetést visszafojtva Liam.
- Jó, oké..-felelte Louis.
- Tudsz főzni? Éhes vagyok!-szólalt meg a szöszi.
- Tudok..-válaszoltam röviden.
- Ééés.. Nem akarsz nekem kaját csinálni?-nézett rám kiskutyákat megszégyenítő nézéssel.
- Hát ezt eltaláltad.-mosolyogtam rá, majd a srác egy hatalmas sóhajtással válaszolt.
- Ash. Én is éhes vagyok. Régen ettünk már, és anya kinyír minket ha megtudja, hogy nem ettünk ebédet.-mondta Harry, majd ajkait az enyémre tapasztotta, ami nagyon váratlanul ért.
- Úúúúú!-hallottam a hátam mögül.
- Srácok, nyugi már.-mosolygott Harry tök nyugodtan.
Egy ideig csend állt be a légtérbe, majd a csöndet az ajtónyílása zavarta meg. Pár másodperc múlva Anne jelent meg a konyhába.
- Sziasztok.-mosolygott, majd megölelte Harryt, majd engem. Elmosolyodtam. Jól esett Anne ölelése.-Ettetek már?-kérdezte miután tekintetét ránk emelte.
- Nem.-feleltük egyszerre Harryvel.
- Miért nem? Egész nap nem ettetek semmit?-nézett ránk aggódóan.
- De, Harry csináld reggelire szendvicseket.-válaszoltam.
Anne rosszallóan megrázta a fejét.
- Vacsorára pizzát csinálok. Srácom, itt maradtok?-nézett végig a srácokon.
Niall rögtön heves bólogatásba kezdett, mire mindenki nevetni kezdett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése