~8. fejezet~

~8. fejezet~

Halii(: 

Elég a sok mentegetőzésből..ha nincs ihlet, nincs ihlet...

Nem is mondok (illetve írok:D) semmi más, csak, hogy jó olvasást és hagyjatok magatok után nyomot:3

Di;)

*Lisa Parker szemszöge *

 

 

 Hazaértem.
Nem volt semmi különös otthon. Indultam fel a szobámba, amikor megcsörrent a vezetékestelefon. Odavonszoltam magam és felvettem.
-Hallo. Parker-család...
-Szia, Lisa! Niall vagyok. Segítség kéne.-hadart és hangja mintha fuldokolna.
-Mért itt hívtál?
-Hívtalak a mobilodon...de nem vetted fel.
-Nem hallottam.-mondtam és a zsebembe nyúltam, hogy megnézzem mért nem csörgött, ám a készülék nem volt a helyén. Lekaptam a táskámat a hátamról és abban is kutatni kezdtem.
-Szóval segítesz?!
-Mondjad, mit kéne?
-Személyesen jobb lenne...
-Azt hiszem elhagytam a telóm. Hol vagy?-kérdeztem, de mire megszólalhatott volna újra belekezdtem.-Tudod mit? Elmegyek Harryhez, megnézem a telefonom, aztán odamegyek hozzád.
-Találkozzunk a London Eye-nél!
-Oké.-leraktam.
Szóval visszapattantam a biciklire és sietve Harry házához tekertem. Berontottam a házba, a nappaliban Hazz ült.
-Ashley?
-A...fürdőben. De...
Nem fejezte, nem fejezhette be, mert akkor már a fürdő felé vettem az irányt. Benyitottam és abban a minutumban meg is bántam. Ash és Zayn csókolóztak...
Először észre sem vettek, majd mindketten felém fordultak; Zayn céklavörös lett másodpercek töredéke alatt, Ashley pedig falfehér.
-Nem tudom mi van, nem is érdekel. Hol a telóm.
-Nem láttam...-hallatta cérnavékony hangját a lány.
Kimentem és elkezdtem keresni. Átvizsgáltam az asztalt, Megnéztem a padlót, majd feltéptem a kanapé párnáit.
-Megvan!-kiáltottam, a zsebembe csúsztattam és rohantam is ki. Még a kaput sem csuktam be magam után. Őszintén szólva amennyire nem bírom Niallt, most annyira féltettem. A hangja nagyon megijesztett.
Sietve a megbeszélt helyszínre tekertem, közben nem egy bogár repült nekem, nyeltem egy csomó port és perzselt a Nap.
Niall ott állt egy fa mellett. Sehol egy kocsi, egy bicikli.
-Na végre! Lisa, kérlek segíts!
-Mondjad...
-Nagyon nehéz ezt...
-Mivan?!
-Hogy is kezdjek bele. Azt hiszem bűntárs vagyok.
-BŰNTÁRS?! Kiraboltál egy nénit?
-Megöltem egy embert.


Egy ágyon feküdtem, amikor kinyitottam bal szememet. Niall hajolt fölém mosolyogva.
-Jól vagy?-kérdezte még mindig mosolyogva, az aggódás legkisebb jelét sem felfedve.
-Attól függ…hol  vagyok?-támaszkodtam fel.
-Itthon. Mármint nálam.
-De…mért vagyok itt.
-Amikor elmondtam miért hívtalak elájultál.
-Megöltél…egy embert? Ha jól emlékszem.
-Igen.-zihálni kezdett.-De ne mond el senkinek!
-Hogyan?
-Patrik, a haverom találta ki… James egy ismerősünk, nem normális a srác. Fogadtunk vele, hogy fel mer-e mászni a London Eye-re. Leesett. Én ellenkeztem az utolsó pillanatig. De hiába.
-És meghalt?
-Nem tudom. Patrik berakta a kocsijába és elhúzott. Nem tudok semmit.
-De…akkor nem vagy bűntárs..-csörgött a telefon. Niall felvette, de nem hallottam mit mond a másik fél.
-Be kell mennem a rendőrségre…
-Patrik feldobott?!
-Nem tudom.
-Megyek én is!
-Neked pihenned kell.
-Nem, nekem meg kell védenem téged. Nem akarom hogy börtönbe kerülj.
-Lisa.-ölelt meg. Eltolt magától és hosszú csókot nyomott ajkaimra.

 

*Niall szemszöge*

Beültünk a kocsiba és a rendőrségre mentünk. Nem akartam kijátszani a zsarukat és elmenekülni, elvégre nem is vagyok igazi bűnös és ha elszökök még körözést is indítanak ellenem. Már csak a karrierem van veszélyben.
De amit most mellőzök egy kicsit-mert magam sem értem, hogy csináltam ilyet..-az az, hogy megcsókoltam Lisat. És hagyta..
Kíváncsi vagyok a folytatásra..arra, hogy ő is viszont szeret-e és, ha igen akkor lehet-e ebből tartós kapcsolat.
-Ideértünk.-mondta nagyot sóhajtva Lisa és mosolygott egyet.
Vagyok annyira hidegvérű, hogy ne féljek és ne ájuljak be.
*1 órával később*
Már mosolyogva és nevetgélve léptünk ki a rendőrség ajtaján.
Csak kikérdeztek semmi egyéb.
Nem engem. Inkább Patrikot találják bűnösnek.

Szegény megboldogult James a tettes, és egyben az áldozat.