Nos hát tudom, hogy sokat késtem, de itt voltak az ünnepek, és a rengeteg decemberi program... De végre meghoztam.:)
Remélem tetszeni fog. (bár nem valami eseménydús...)
Di;)
~6. Fejezet~
*Lisa Parker szemszöge*
Reggel korán keltem, azt hagyjuk mért.
Vagy ne. Elvégre ez a lényeg.
Nem dolgozom, nem járok iskolába vag bármiféle klubba. Ráérek még hétköznap is aludni. Amikor hagynak.
Csak arra emlékszem, hogy megszólalt a telefonom. Belehasított a fejembe, mintha átlőtték volna egy nyíllal.
Hosszú kutakodás árán megtaláltam a zörgő istennyilát. A képernyőre néztem és szörnyűlködve felvettem.
-Szia Niall.
-Felébresztettelek?
-Ó, dehogy! Én minden nap ötkor kelek, hogy legyen időm megöntözni a virágokat.
-Bocsi. Csak gondoltam szólok, hogy Harry jól van.
-Mi van vele?
-Csak elcsapta egy kocsi.
-Baja?
-Eltört a keze, plusz pár zúzódás.
-Nyugtass meg, ha azonosítani kellett volna, mint holttestet, akkor is felhívtál volna...
-Persze. De nem jössz át?
-Miután újrakezdtem a 10 órás alvást?
-Bocsánat, hogy felébresztettem Lisabella kisasszony!
-Kuss! Inkább átmegyek. Ne számítsatok rám túl korán.
-Érted menjek?
-Megyek biciklivel.
-OK.-rakta le.
Kimásztam az ágyból és leslattyogtam a fürdőbe.
-Jó reggelt Lisa!-köszönt a húgom, de válaszra sem méltattam.
Megmostam az arcom. Borzalmas. A szemem alatt a kialvatlanság jelei. Mintha utazni készültem volna.
Felöltöztem. Felvettem az egyik szétszaggatott csőgatyám és egy tiszta pólót.
Leszaladtam a lépcsőn és kajáltam.
Javítottam a kinézetemen egy kis fekete kontúrral, megfogtam a táskám és szóltam Abinek.
-Nem tudom mikor jövök. Elviszem a bringát.
-Hova mész? Csak, ha érdeklődnének irántad.
-Haverokhoz.-kis szünet.-Harryt látogatom meg. Csumi.
Fogtam a kulcsot és kimentem. Kihoztam a biciklit a garázsból és már tekertem is. Odaérve senkit sem láttam. Kutyáról nem hallottam, de azért becsengettem. Kis idő után Des jelent meg.
-Szia!-köszönt már messziről.
-Harryhez jöttem.
-Ki keresi?
-Egy haver, nem rajongó. Amúgy Lisa.
-Pillanat.-sietett be.
Biztonság a köbön.
Senkit nem engednek be azonosítás nélkül.
-Gyere!-jelent meg újra. Bementem. Des a nappaliba vezetett.
-Sziasztok.-kaptam le a táskát a vállamról a táskát, aztán észrevettem Annet.
-Hello.
-Kértek valamit?-kérdezte a nő és már ott sem volt.
-Mit csináltál jómadár?-huppantam le.
-Mostanában autókkal versenyzem.
-És szemészetre is kéne beutaló.
-Csak ideges voltam.
-Larrysek?-amint kimondtam meg is bántam.
-Nem...
Csak bólintottam.
-Elmondjam?-nézett rám Ashley.
-Ahha.
Felállt és intett, hogy kövessem. Niall is jött. Felmentünk a lépcsőn, egyenesen egy szobába. Ashé volt. Még nem rendezte be túlságosan.
-Üljetek le!-mondta kedvesen és becsukta az ajtót.-Szóval pontosan ez úgy volt, hogy Harry bevallotta, hogy szeret. Elkezdett sírni és elrohant. Des épp kioktatott, hogy majdnem a testvérem és nem kéne...szóval értitek.
Apró könnycsepp hagyta el arcát.
Vett egy mély levegőt, mintha erőt gyűjtene és folytatta:
-Anne, anya szaladt le a lépcsőn zokogva. Elolvastam az SMS-t. Harry kórházban van.
-Akkor most mi van veletek?
-Azóta nem beszéltünk erről. Még fel kell dolgoznunk.
-Én szurkolok nektek.
-Én is.-helyeselt Niall.
-Niall kérsz kaját?-kiabált valaki, valószínűleg Anne.
-Pillanat hölgyek.
Imádom, amikor valaki a "ronda" kinézetem ellenére is hölgynek nevez.
-Na és te milyen fiút szeretnél?
-Az álompasi?
Bólintott.
-Igazából mindegy. Ha rocker, ha nem szeretni fogom. Csak legyen cuki, keves és okos. Na meg, ha nem túlzás, kék szemű.
-Tipikus álompasi.
-Igen.-nevettem.
-Niall, és az álomlány?-kérdezte a visszatérő fiút.
-Szerintem egy barnahajú csajszi illene hozzám.
-Talán.-mondtam.
-Amúgy mindegy csak szép legyen és szeressen.
Ashley felnevetetett.-Lisa pont azt mondta, hogy bárki lesz szeretni fogja.
-Véletlen egybeesés.
-Vagy mégsem. Lehet, hogy ti összebeszéltetek?-vigyorgott huncutul Ash.
-Nem. Meg, ha-tegyük fel-tetszene nekem Niall és-még mindig feltételes módban beszélünk-járnék vele, valószínűleg a húgom nem állna szóba velem és a levágott fejemmel ébrednék reggel.
-Akkor is.-állt fel Ashley.
Szokásosan megbeszéltük a következő találkozót, majd még mielőtt a szüleim hazaértek volna otthon voltam.
Vagy ne. Elvégre ez a lényeg.
Nem dolgozom, nem járok iskolába vag bármiféle klubba. Ráérek még hétköznap is aludni. Amikor hagynak.
Csak arra emlékszem, hogy megszólalt a telefonom. Belehasított a fejembe, mintha átlőtték volna egy nyíllal.
Hosszú kutakodás árán megtaláltam a zörgő istennyilát. A képernyőre néztem és szörnyűlködve felvettem.
-Szia Niall.
-Felébresztettelek?
-Ó, dehogy! Én minden nap ötkor kelek, hogy legyen időm megöntözni a virágokat.
-Bocsi. Csak gondoltam szólok, hogy Harry jól van.
-Mi van vele?
-Csak elcsapta egy kocsi.
-Baja?
-Eltört a keze, plusz pár zúzódás.
-Nyugtass meg, ha azonosítani kellett volna, mint holttestet, akkor is felhívtál volna...
-Persze. De nem jössz át?
-Miután újrakezdtem a 10 órás alvást?
-Bocsánat, hogy felébresztettem Lisabella kisasszony!
-Kuss! Inkább átmegyek. Ne számítsatok rám túl korán.
-Érted menjek?
-Megyek biciklivel.
-OK.-rakta le.
Kimásztam az ágyból és leslattyogtam a fürdőbe.
-Jó reggelt Lisa!-köszönt a húgom, de válaszra sem méltattam.
Megmostam az arcom. Borzalmas. A szemem alatt a kialvatlanság jelei. Mintha utazni készültem volna.
Felöltöztem. Felvettem az egyik szétszaggatott csőgatyám és egy tiszta pólót.
Leszaladtam a lépcsőn és kajáltam.
Javítottam a kinézetemen egy kis fekete kontúrral, megfogtam a táskám és szóltam Abinek.
-Nem tudom mikor jövök. Elviszem a bringát.
-Hova mész? Csak, ha érdeklődnének irántad.
-Haverokhoz.-kis szünet.-Harryt látogatom meg. Csumi.
Fogtam a kulcsot és kimentem. Kihoztam a biciklit a garázsból és már tekertem is. Odaérve senkit sem láttam. Kutyáról nem hallottam, de azért becsengettem. Kis idő után Des jelent meg.
-Szia!-köszönt már messziről.
-Harryhez jöttem.
-Ki keresi?
-Egy haver, nem rajongó. Amúgy Lisa.
-Pillanat.-sietett be.
Biztonság a köbön.
Senkit nem engednek be azonosítás nélkül.
-Gyere!-jelent meg újra. Bementem. Des a nappaliba vezetett.
-Sziasztok.-kaptam le a táskát a vállamról a táskát, aztán észrevettem Annet.
-Hello.
-Kértek valamit?-kérdezte a nő és már ott sem volt.
-Mit csináltál jómadár?-huppantam le.
-Mostanában autókkal versenyzem.
-És szemészetre is kéne beutaló.
-Csak ideges voltam.
-Larrysek?-amint kimondtam meg is bántam.
-Nem...
Csak bólintottam.
-Elmondjam?-nézett rám Ashley.
-Ahha.
Felállt és intett, hogy kövessem. Niall is jött. Felmentünk a lépcsőn, egyenesen egy szobába. Ashé volt. Még nem rendezte be túlságosan.
-Üljetek le!-mondta kedvesen és becsukta az ajtót.-Szóval pontosan ez úgy volt, hogy Harry bevallotta, hogy szeret. Elkezdett sírni és elrohant. Des épp kioktatott, hogy majdnem a testvérem és nem kéne...szóval értitek.
Apró könnycsepp hagyta el arcát.
Vett egy mély levegőt, mintha erőt gyűjtene és folytatta:
-Anne, anya szaladt le a lépcsőn zokogva. Elolvastam az SMS-t. Harry kórházban van.
-Akkor most mi van veletek?
-Azóta nem beszéltünk erről. Még fel kell dolgoznunk.
-Én szurkolok nektek.
-Én is.-helyeselt Niall.
-Niall kérsz kaját?-kiabált valaki, valószínűleg Anne.
-Pillanat hölgyek.
Imádom, amikor valaki a "ronda" kinézetem ellenére is hölgynek nevez.
-Na és te milyen fiút szeretnél?
-Az álompasi?
Bólintott.
-Igazából mindegy. Ha rocker, ha nem szeretni fogom. Csak legyen cuki, keves és okos. Na meg, ha nem túlzás, kék szemű.
-Tipikus álompasi.
-Igen.-nevettem.
-Niall, és az álomlány?-kérdezte a visszatérő fiút.
-Szerintem egy barnahajú csajszi illene hozzám.
-Talán.-mondtam.
-Amúgy mindegy csak szép legyen és szeressen.
Ashley felnevetetett.-Lisa pont azt mondta, hogy bárki lesz szeretni fogja.
-Véletlen egybeesés.
-Vagy mégsem. Lehet, hogy ti összebeszéltetek?-vigyorgott huncutul Ash.
-Nem. Meg, ha-tegyük fel-tetszene nekem Niall és-még mindig feltételes módban beszélünk-járnék vele, valószínűleg a húgom nem állna szóba velem és a levágott fejemmel ébrednék reggel.
-Akkor is.-állt fel Ashley.
Szokásosan megbeszéltük a következő találkozót, majd még mielőtt a szüleim hazaértek volna otthon voltam.
