~5. Fejezet~

Sziasztok! Itt az új rész, sajnálom hogy sokat késtem vele, és nagyon rövid lett, de rengeteg a házim, stb., és a tanulás az első:/
Remélem teszik:)
Jó olvasást^^

Sarah xx.

*Ashley szemszöge*

 Miután otthon a srácokkal befaltuk a pizzát, átmentünk a srácokhoz, ahol találkoztam egy lánnyal, Lisával. 

Először fogalmam se volt, hogy hogyan fog reagálni a találkozásra. Ráadásul meglepett ez az egész, de végül jól kijöttünk egymással. Sokat beszélgettünk, és kosaraztunk is.

Estefelé Harry -v
el hazamentünk. Hulla fáradtak voltunk mind a ketten.

 Mikor a nappaliba léptünk, Anne kíváncsi tekintete fogadott minket.

- Merre jártatok?

- Csak a srácoknál.-válaszolt Harry lazán, mire Anne csak bólintott, majd a konyhába ment.

Harryre néztem, aki épp engem figyelt. Igaz, hogy éreztem magamon a tekintetét, de ez meglepett; arcán édes mosoly ült.

Istenem, miket beszélek?! Ő a mostohatesóm. Nem lehetek szerelmes belé..

- Mit nézel rajtam?-ültem le a kanapára.

- Öhm.. Izé.. Semmit.-válaszolt zavartan.

- Akkor inkább azt kérdezem, hogy mi a baj?-néztem fel rá.

- S..semmi..

- Látom. Szóval?-kérdeztem.

- Ash.. Én.. Sz..szeretlek!-mondta ki dadogva azt a szót, amire nem számítottam.

- T..tessék? Mármint..

Harry nem mondott semmit, csak egy helyben állt, és hagyta hogy könnyei utat törjenek maguknak, majd pár perc múlva sietve elhagyta a házat.

 Fogalmam sem volt, mit tehettem volna, csak ültem magam elé meredve, majd nem sokkal később éreztem, ahogyan lesüllyed mellettem a kanapé. Oldalra néztem, majd Des -t pillantottam meg.

- Mi a baj?-kérdezte kedvesen.

- Öhm.. Semmi.-válaszoltam könnyeimmel küszködve.
- Ugyan, Ash. Az apádként szeretném tudni, hogy mi a baj és hogy mi történt.-erősködött.

- Hát jó...-mondtam majd elkezdtem mesélni a dolgokat. A 'történet' végére Des egy elég ideges arcot vágott.
- Ugye most csak viccelsz és nem így volt?-emelte fel a hangját.
- D..de, így volt..-sóhajtottam.
Pár perc múlva Anne jött le az emeletről, kisírt szemekkel.
- Drágám, mi történt?!-kérdezte tőle apa.
- H..Harry...-kimondta a srác nevét, majd zokogni kezdett.
- M..mi történt Harry -vel?-kérdeztem, mire a kezembe nyomta a telefonját. Louis írt neki, hogy Harry kórházba van. Apró könnycseppek jelentek meg az arcomon.
- Harry kórházba van.-néztem apára.

Fél óra múlva már a kórház folyosóján ültünk. Gemma -t apa érdesítette és ő is a kórházba jött.
 Az ajtón Dr.Edwards jött ki, Harry orvosa. Anyáék rögtön oda rohantak, majd mi is követtük őket Gemma -val.
- Dr.Edwards, mi történt?-kérdezte apa idegesen.
- Nyugodjanak meg. Semmi komoly nem történt. A fiúknak mindössze a keze tört el. Állítása szerint nem figyelt, és nem vette észre a felé közeledő autót.

- Szóval akkor még ma haza is jöhet?-kérdezte anya.
- Igen, nemsokára haza mehetnek.-válaszolt.
- Köszönjük.-mondta apa, majd rám, és Gemma -ra nézett. az orvos pedig ott hagyott minket.
Az ajtóban Harry jelent meg. Én voltam az első, aki odament hozzá. Szorosan öleltem.
- Sajnálom, Harry..-éreztem, ahogyan a szememet apró könnycseppek hagyják el.
- Nem a te hibád Ash.. Nem szabadott volna elmondanom neked ezt az egészet. Meg tudsz nekem bocsájtani?-nézett le rám, hisz egy fejjel alacsonyabb voltam nála.
 Egy aprót bólintottam, majd már zokogva öleltem őt. Tisztába voltam, hogy az egész az én hibám, de nem akartam vele vitatkozni.

*Harry szemszöge* 

Ashley nem tehet semmiről. Az én hülyeségem volt ez az egész; Ha nem vallom be neki, hogy mit érzek iránta, és nem rohanok el, akkor most nem lennénk itt. 

- Harry, Ash, mehetünk?-jött oda hozzánk anya. Mi csak szótlanul álltunk majd kb. 10 perc után, végre kinyögtünk egy "Igen" -t, és elindultunk.

 Otthon mindenki engem kezdett körül ugrálni; "Harry, kérsz valamit?", "Harry hozzak enni?". Rögtön ilyen kérdésekkel támadott le mindenki. Főleg anya.

- Kicsim, kérsz valamit? Nem vagy éhes?-nézett rám anya.

- Nem anya, nem kérek semmit és nem is vagyok éhes!-válaszoltam.-Átjöhetnek a srácok?-néztem fel rá a kanapéról.

- Fél 11-kor?

- Miért ne?-nevettem.

- Harry.. Pihenned kell..-szólt rám Ash. 

-Jó, oké.-sóhajtottam.-Akkor majd reggel jönnek.

- Öhm.. Én azt hiszem most megyek aludni. Jó éjt.-mondta Ashley, majd elhagyta a nappalit és felment a szobájába.

- Azt hiszem én is megyek..-álltam fel.

- Harry, várj egy kicsit.-szólt apa.

- Igen?

- Csak azt szeretném, ha tudnád, nem akarjuk, hogy Ashley -el testvéri szeretetnél több lenne köztetek..

- Apa.. Ashley nem vér szerinti tesóm.. Miért ne lehetnénk együtt?!-néztem kérdőn apára.

- Mert nem, Harry! Értsd meg!-emelte fel a hangját.

- Na jó, menj aludni..-szólt rám  Gemma.

 Szó nélkül sétáltam fel a lépcsőn. A fürdőbe igyekeztem, majd egy hosszan tartó zuhanyozás után, egy alsóba vonultam át Ash szobájába. 

Az ágyon feküdt, a szobát pedig halk szuszogása töltötte be. Elmosolyodtam, majd  óvatosan bemásztam mellé, majd hozzábújtam és pár perc múlva már én is úgy tettem, ahogy Ő.