~6.Fejezet~

Sziasztok!
Nos hát tudom, hogy sokat késtem, de itt voltak az ünnepek, és a rengeteg decemberi program... De végre meghoztam.:)
Remélem tetszeni fog. (bár nem valami eseménydús...)

Di;)

~6. Fejezet~

  

*Lisa Parker szemszöge*

Reggel korán keltem, azt hagyjuk mért.
Vagy ne. Elvégre ez a lényeg.
Nem dolgozom, nem járok iskolába vag bármiféle klubba. Ráérek még hétköznap is aludni. Amikor hagynak.
Csak arra emlékszem, hogy megszólalt a telefonom. Belehasított a fejembe, mintha átlőtték volna egy nyíllal.
Hosszú kutakodás árán megtaláltam a zörgő istennyilát. A képernyőre néztem és szörnyűlködve felvettem.
-Szia Niall.
-Felébresztettelek?
-Ó, dehogy! Én minden nap ötkor kelek, hogy legyen időm megöntözni a virágokat.
-Bocsi. Csak gondoltam szólok, hogy Harry jól van.
-Mi van vele?
-Csak elcsapta egy kocsi.
-Baja?
-Eltört a keze, plusz pár zúzódás.
-Nyugtass meg, ha azonosítani kellett volna, mint holttestet, akkor is felhívtál volna...
-Persze. De nem jössz át?
-Miután újrakezdtem a 10 órás alvást?
-Bocsánat, hogy felébresztettem Lisabella kisasszony!
-Kuss! Inkább átmegyek. Ne számítsatok rám túl korán.
-Érted menjek?
-Megyek biciklivel.
-OK.-rakta le.
Kimásztam az ágyból és leslattyogtam a fürdőbe.
-Jó reggelt Lisa!-köszönt a húgom, de válaszra sem méltattam.
Megmostam az arcom. Borzalmas. A szemem alatt a kialvatlanság jelei. Mintha utazni készültem volna.
Felöltöztem. Felvettem az egyik szétszaggatott csőgatyám és egy tiszta pólót.
Leszaladtam a lépcsőn és kajáltam.
Javítottam a kinézetemen egy kis fekete kontúrral, megfogtam a táskám és szóltam Abinek.
-Nem tudom mikor jövök. Elviszem a bringát.
-Hova mész? Csak, ha érdeklődnének irántad.
-Haverokhoz.-kis szünet.-Harryt látogatom meg. Csumi.
Fogtam a kulcsot és kimentem. Kihoztam a biciklit a garázsból és már tekertem is. Odaérve senkit sem láttam. Kutyáról nem hallottam, de azért becsengettem. Kis idő után Des jelent meg.
-Szia!-köszönt már messziről.
-Harryhez jöttem.
-Ki keresi?
-Egy haver, nem rajongó. Amúgy Lisa.
-Pillanat.-sietett be.
Biztonság a köbön.
Senkit nem engednek be azonosítás nélkül.
-Gyere!-jelent meg újra. Bementem. Des a nappaliba vezetett.
-Sziasztok.-kaptam le a táskát a vállamról a táskát, aztán észrevettem Annet.
-Hello.
-Kértek valamit?-kérdezte a nő és már ott sem volt.
-Mit csináltál jómadár?-huppantam le.
-Mostanában autókkal versenyzem.
-És szemészetre is kéne beutaló.
-Csak ideges voltam.
-Larrysek?-amint kimondtam meg is bántam.
-Nem...
Csak bólintottam.
-Elmondjam?-nézett rám Ashley.
-Ahha.
Felállt és intett, hogy kövessem. Niall is jött. Felmentünk a lépcsőn, egyenesen egy szobába. Ashé volt. Még nem rendezte be túlságosan.
-Üljetek le!-mondta kedvesen és becsukta az ajtót.-Szóval pontosan ez úgy volt, hogy Harry bevallotta, hogy szeret. Elkezdett sírni és elrohant. Des épp kioktatott, hogy majdnem a testvérem és nem kéne...szóval értitek.
Apró könnycsepp hagyta el arcát.
Vett egy mély levegőt, mintha erőt gyűjtene és folytatta:
-Anne, anya szaladt le a lépcsőn zokogva. Elolvastam az SMS-t. Harry kórházban van.
-Akkor most mi van veletek?
-Azóta nem beszéltünk erről. Még fel kell dolgoznunk.
-Én szurkolok nektek.
-Én is.-helyeselt Niall.
-Niall kérsz kaját?-kiabált valaki, valószínűleg Anne.
-Pillanat hölgyek.
Imádom, amikor valaki a "ronda" kinézetem ellenére is hölgynek nevez.
-Na és te milyen fiút szeretnél?
-Az álompasi?
Bólintott.
-Igazából mindegy. Ha rocker, ha nem szeretni fogom. Csak legyen cuki, keves és okos. Na meg, ha nem túlzás, kék szemű.
-Tipikus álompasi.
-Igen.-nevettem.
-Niall, és az álomlány?-kérdezte a visszatérő fiút.
-Szerintem egy barnahajú csajszi illene hozzám.
-Talán.-mondtam.
-Amúgy mindegy csak szép legyen és szeressen.
Ashley felnevetetett.-Lisa pont azt mondta, hogy bárki lesz szeretni fogja.
-Véletlen egybeesés.
-Vagy mégsem. Lehet, hogy ti összebeszéltetek?-vigyorgott huncutul Ash.
-Nem. Meg, ha-tegyük fel-tetszene nekem Niall és-még mindig feltételes módban beszélünk-járnék vele, valószínűleg a húgom nem állna szóba velem és a levágott fejemmel ébrednék reggel.
-Akkor is.-állt fel Ashley.
Szokásosan megbeszéltük a következő találkozót, majd még mielőtt a szüleim hazaértek volna otthon voltam.

 

~5. Fejezet~

Sziasztok! Itt az új rész, sajnálom hogy sokat késtem vele, és nagyon rövid lett, de rengeteg a házim, stb., és a tanulás az első:/
Remélem teszik:)
Jó olvasást^^

Sarah xx.

*Ashley szemszöge*

 Miután otthon a srácokkal befaltuk a pizzát, átmentünk a srácokhoz, ahol találkoztam egy lánnyal, Lisával. 

Először fogalmam se volt, hogy hogyan fog reagálni a találkozásra. Ráadásul meglepett ez az egész, de végül jól kijöttünk egymással. Sokat beszélgettünk, és kosaraztunk is.

Estefelé Harry -v
el hazamentünk. Hulla fáradtak voltunk mind a ketten.

 Mikor a nappaliba léptünk, Anne kíváncsi tekintete fogadott minket.

- Merre jártatok?

- Csak a srácoknál.-válaszolt Harry lazán, mire Anne csak bólintott, majd a konyhába ment.

Harryre néztem, aki épp engem figyelt. Igaz, hogy éreztem magamon a tekintetét, de ez meglepett; arcán édes mosoly ült.

Istenem, miket beszélek?! Ő a mostohatesóm. Nem lehetek szerelmes belé..

- Mit nézel rajtam?-ültem le a kanapára.

- Öhm.. Izé.. Semmit.-válaszolt zavartan.

- Akkor inkább azt kérdezem, hogy mi a baj?-néztem fel rá.

- S..semmi..

- Látom. Szóval?-kérdeztem.

- Ash.. Én.. Sz..szeretlek!-mondta ki dadogva azt a szót, amire nem számítottam.

- T..tessék? Mármint..

Harry nem mondott semmit, csak egy helyben állt, és hagyta hogy könnyei utat törjenek maguknak, majd pár perc múlva sietve elhagyta a házat.

 Fogalmam sem volt, mit tehettem volna, csak ültem magam elé meredve, majd nem sokkal később éreztem, ahogyan lesüllyed mellettem a kanapé. Oldalra néztem, majd Des -t pillantottam meg.

- Mi a baj?-kérdezte kedvesen.

- Öhm.. Semmi.-válaszoltam könnyeimmel küszködve.
- Ugyan, Ash. Az apádként szeretném tudni, hogy mi a baj és hogy mi történt.-erősködött.

- Hát jó...-mondtam majd elkezdtem mesélni a dolgokat. A 'történet' végére Des egy elég ideges arcot vágott.
- Ugye most csak viccelsz és nem így volt?-emelte fel a hangját.
- D..de, így volt..-sóhajtottam.
Pár perc múlva Anne jött le az emeletről, kisírt szemekkel.
- Drágám, mi történt?!-kérdezte tőle apa.
- H..Harry...-kimondta a srác nevét, majd zokogni kezdett.
- M..mi történt Harry -vel?-kérdeztem, mire a kezembe nyomta a telefonját. Louis írt neki, hogy Harry kórházba van. Apró könnycseppek jelentek meg az arcomon.
- Harry kórházba van.-néztem apára.

Fél óra múlva már a kórház folyosóján ültünk. Gemma -t apa érdesítette és ő is a kórházba jött.
 Az ajtón Dr.Edwards jött ki, Harry orvosa. Anyáék rögtön oda rohantak, majd mi is követtük őket Gemma -val.
- Dr.Edwards, mi történt?-kérdezte apa idegesen.
- Nyugodjanak meg. Semmi komoly nem történt. A fiúknak mindössze a keze tört el. Állítása szerint nem figyelt, és nem vette észre a felé közeledő autót.

- Szóval akkor még ma haza is jöhet?-kérdezte anya.
- Igen, nemsokára haza mehetnek.-válaszolt.
- Köszönjük.-mondta apa, majd rám, és Gemma -ra nézett. az orvos pedig ott hagyott minket.
Az ajtóban Harry jelent meg. Én voltam az első, aki odament hozzá. Szorosan öleltem.
- Sajnálom, Harry..-éreztem, ahogyan a szememet apró könnycseppek hagyják el.
- Nem a te hibád Ash.. Nem szabadott volna elmondanom neked ezt az egészet. Meg tudsz nekem bocsájtani?-nézett le rám, hisz egy fejjel alacsonyabb voltam nála.
 Egy aprót bólintottam, majd már zokogva öleltem őt. Tisztába voltam, hogy az egész az én hibám, de nem akartam vele vitatkozni.

*Harry szemszöge* 

Ashley nem tehet semmiről. Az én hülyeségem volt ez az egész; Ha nem vallom be neki, hogy mit érzek iránta, és nem rohanok el, akkor most nem lennénk itt. 

- Harry, Ash, mehetünk?-jött oda hozzánk anya. Mi csak szótlanul álltunk majd kb. 10 perc után, végre kinyögtünk egy "Igen" -t, és elindultunk.

 Otthon mindenki engem kezdett körül ugrálni; "Harry, kérsz valamit?", "Harry hozzak enni?". Rögtön ilyen kérdésekkel támadott le mindenki. Főleg anya.

- Kicsim, kérsz valamit? Nem vagy éhes?-nézett rám anya.

- Nem anya, nem kérek semmit és nem is vagyok éhes!-válaszoltam.-Átjöhetnek a srácok?-néztem fel rá a kanapéról.

- Fél 11-kor?

- Miért ne?-nevettem.

- Harry.. Pihenned kell..-szólt rám Ash. 

-Jó, oké.-sóhajtottam.-Akkor majd reggel jönnek.

- Öhm.. Én azt hiszem most megyek aludni. Jó éjt.-mondta Ashley, majd elhagyta a nappalit és felment a szobájába.

- Azt hiszem én is megyek..-álltam fel.

- Harry, várj egy kicsit.-szólt apa.

- Igen?

- Csak azt szeretném, ha tudnád, nem akarjuk, hogy Ashley -el testvéri szeretetnél több lenne köztetek..

- Apa.. Ashley nem vér szerinti tesóm.. Miért ne lehetnénk együtt?!-néztem kérdőn apára.

- Mert nem, Harry! Értsd meg!-emelte fel a hangját.

- Na jó, menj aludni..-szólt rám  Gemma.

 Szó nélkül sétáltam fel a lépcsőn. A fürdőbe igyekeztem, majd egy hosszan tartó zuhanyozás után, egy alsóba vonultam át Ash szobájába. 

Az ágyon feküdt, a szobát pedig halk szuszogása töltötte be. Elmosolyodtam, majd  óvatosan bemásztam mellé, majd hozzábújtam és pár perc múlva már én is úgy tettem, ahogy Ő.

~4.Fejezet~

4.Fejezet

Sziasztook!:)
Itt a blog 4. fejezete. Nem lett valami lélegzet elállító, de most-illetve ez a fejezet után-fognak összefutni a szálak. Bocsi és jó olvasást!

Di;)

*Lisa Parker szemszöge*

Este volt.

7 és 8 óra közt lehetett.

Ültem a szobámban a gép előtt. A szobám nem túl nagy, mégis mindenki érdeklődését felkelti.

2 ágy van végig az egyik falnál. Mellette egy szekrény és két baromi nagy hangfal. Szembe ezekkel egy íróasztal, amin egy számítógép van. Az egész egy padlásszoba, szóval gondolhatjátok milyen a mennyezete. A sarokban a plafonon van egy udvarra nyíló ablak meg van két fotel és egy dohányzóasztal. A „bejáratiajtón" kívül még van egy ajtó, ami a padlásé. A padlón szőnyeg van meg a szétszórt cuccaim.

Van egy gerenda, ami természetesen kilóg és még 8 év után is sikerül belerúgnom néha. De azért imádom ezt a szobát.Otthonos, ami az én stílusomban más szavaival, bizarr vagy-és ördögi.

Na, de a lényegre térve:csak zenét hallgattam és böngésztem.

Megszólalt a telefonom.

Rápillantottam.

Niall.

Niall? Nagyon régen hívott. Hát felvettem.

-Szia-köszöntem.

-Szia! Lisa.

-Miért hívtál?

-Olyan régen találkoztunk. Mondjuk holnap délután összeugorhatnák..valamelyik srácnál.

-Oké. De hol és mikor-kérdeztem. Az időt megmondta, de a helyszín még számára is titok volt.

Lementem kaja után.

Leszaladtam a lépcsőn egyenest a hűtőhöz.

-Hova, hova?.kérdezte azzal a nyugodt hanggal apa. ahogy csak ő tudja. Na én meg szívrohamot kaptam.

-Éhes vagyok.

-Na! Már a padlóról is elfogyott a kaja?

-Apuu!

-Jó. Van sültkrumpli a mikróban, meg csirke a pulton.-csukta össze az újságot. Ő ilyenkor olvas.

-Aztán időbe fekvés. Meg nem akarok már zenét hallani.

-Jóéjt!-mentem, bocsánat másztam fel a lépcsőn. Akkor még kajáltam, gépeztem és tényleg lefeküdtem.

Másnap tízkor keltem.

Apuék már dolgoztak. Abi a nappaliban üldögélt és a laptopon pötyögött.

Fogtam egy zsemlét, megpakoltam és felmentem. Felöltöztem.

Amikor anyuék itthon vannak nem hallgathatok nagyon hangosan zenét.

Ezért hallgatok ilyenkor. Beraktam egy CD-t és elindítottam. Feltekertem a hangerőt és ledobtam magam az ágyra.

-LI-SA! LISA!-üvöltött az ajtóban a húgom. Nem törődtem vele. Megunta. Mindig ez van. Ilyenkor lemegy és duzzog. Mit csináljak vele...

Ebédre anyu valami édes-savanyú rizses cuccot csinált. Nem volt vele bajom.

Épp mentem vissza mikor Niall hívott.

-Készülj, egy óra múlva érted megyek.

-Oké, Niall.

-Niall?-csillant fel a tesóm szeme.

Bólintottam.

-Én is! Légyszi!

-Szia.-leraktam.-Nem. Engem hívtak.

-De...

-Majd hazahozatom magam.

-Ja. Hulla részegen muszáj lesz.

Felszaladtam, felkaptam egy új pólót. Gatyára a láncot és megfésülködtem.

Fogtam a táskám bele pár cuccot és vártam, mint Aranyhaj a toronyban. Dudáltak. Mire leértem Abigal már az ajtóban társalgott Niallal.

-Szia!-intett.

Visszaintettem.

Elköszöntünk és elindultunk.

-Kihez megyünk és milyen messze van?

-Liam. Fél, max háromnegyed óra.

-Oksi. Na és hogy vagytok?-raktam be egy lemezt. Edguy. Nem olyan durva. Nem beszéltünk egész úton. Mikor odaérttünk Liam várt minket.

Mikor bementünk nagy meglepetés ért:egy kék-szőke hajú csaj.

-Sziasztok.-ledobtam a táskám. A többiek már a nappaliban voltak.

-Kivel jött ez a kis szivárvány?

-Harry.

-Gondolhattam volna.

-Gyere, bemutatlak.-húzott kezemnél fogva.-Szóval ő itt Lisa. Ő pedig Ashley.

-Örültem.-vágtam magam egy fotelba.

Beszélgettünk. Én nagyon untam.

-Kimegyünk kosarazni?

-Hú, kosár.-csináltam mintha örülnék.

Hátul egy betonpálya volt meg két palánk.

Kosarazgattunk. Persze cselezgettünk és Ashsel be is találtunk párszor.

Elfáradtunk és leültünk.

-Na és...hogy talált meg Harry?

-Náluk lakom.

-Öhm...ez gyors volt.

-Jajj, nem úgy. Nevelőszülők.

-Ez akkor olyan, ha jól értem, mintha a tesóddal járnál.

-Tényleg-nevetett.

-Stylesék rendesek,  jó helyed lesz! Harry nőcsábász, azért vigyázz.

-Kö...áú!-húzta el a száját. Niallt eltalálta a labda. Még a napszemüvege is leesett.

-Rohadjatok meg!-rohant el. Rá nem a jellemző, hogy behisztizik, ÉS AZTÁN Ő...csak fellángol.
Niallt Liam szobájában találtam.
-Minden oké?-kérdeztem, közben pedig a fűzős bakancsot próbáltam lehámozni magamról.
-Ja. Csak fáj az orrom.
-Nincs semmi bajod!
-Csak legszívesebben megfojtanék valakit.
-Gyere!-tartottam a nyakam.
-Áh. Most neem, majd később. Menjünk vissza a többiekhez.-fogta meg a csuklóm. Egyszer csak az ütőeremet kezdte szorítani.
-Niall, mit csinálsz?!
-Uh, bocsi...
Mikor beértünk a többiek már javában filmeztek.
-Srácok, szerintem én lépek. Hazavisz valaki.?
-Előtte beszéljük meg, hogy mikor találkozunk.-javasolta Zayn. Ültem és hallgattam. Miután kiderült kimentem a táskámért és visszakiabáltam.-Hazavisz valaki, vagy gyalog menjek?
Kis várakozás után megjelent Niall és közölte, hogy hazavisz. Hurrá.
Otthon Abigallel beszélgetett. Anyu, apu dolgozott én meg felmentem. Később Niall is feljött.
Elindította a zenelejátszót és szinte hátradobta a pár száz decibellel ordító zene. Váltott a lejátszó.
-Ennek mi a címe?
-Ne félj a kaszástól.

-Ez tetszik...

~3. Fejezet~

Sziasztok:) Meghoztam a 3.fejezetet. Ez a rész talán nem lesz annyira eseménydús, mint Di -é, de majd eldöntitek.:)
Jó olvasást guys.

 Sarah xx.

*Ashley Black szemszöge*

Reggel, mikor felébredtem teljesen más érzésem volt. Tudtam, hogy itt valóban jó helyem lesz.

 Ebben a családban mindenki rettentő kedves mindenkivel. Nekem első látásra szimpatikusak voltak.

Első benyomásra Harry egy idióta és átlagos tinédzsernek tűnik. Gemma, egy kedves, jószívű lánynak. Anne és Des pedig a világ legjobb szüleinek. Lazák, és mernek élni. Ez tetszik. Mollyék sosem engedték, hogy azt csináljak, amit akarok. Folyton szabályokhoz voltam kötve... Talán jobb, hogy a Styles családhoz kerültem...

- Jó reggelt!-köszöntem álmosan, miközben a lépcsőn vánszorogtam le, és kis híján leestem a negyedik lépcsőfokról. Hátam mögül egy halk kuncogást hallottam.
 Hátranéztem, majd megpillantottam Harry vigyorgó arcát.
- Neked is jó reggelt.-mosolygott rám.-Kérsz reggelit?-nézett rám.
- Aha.-mosolyogtam.-Des -ék.-kérdeztem a konyhába érve.
- Dolgoznak.-válaszolt bő szavúan.-Gemma meg a pasijánál van.
- Értem. Szóval akkor.. Csak ketten leszünk itthon?-kérdeztem, miközben helyet foglaltam a pult előtti széen, majd Harry -t figyeltem.
A srác bólintott, majd szendvicseket kezdett készíteni.
 Tíz perc múlva, már ő is mellettem ült a pultnál, majd együtt kezdtük el enni a sonkás, paprikás szendvicset.
Miután elfogyasztottuk a szendvicset a nappaliba vonultunk. Leültünk a kanapéra, majd Harry törte meg, a már lassan kínossá váló csöndet:
- Nézünk valami filmet?-kérdezte.
- Nincs kedvem hozzá..-nevettem fel.
- Oké. Akkor..beszélgessünk, és ismerjük meg egymást jobban. Mit szólsz hozzá?-nézett rám egy 100 Wattos mosollyal az arcán.
- Oké.-mosolyodtam el halványan.
- Kérdezhetek?
- Persze.
- Miért kerültél nevelő szülőkhöz, illetve most hozzánk?-kérdezte teljes komolysággal. Sóhajtottam, majd elkezdtem neki mesélni a történetemet:
- Kiskoromban anyáék elváltak. Nagyon sokat vitáztak azelőtt.. Aztán miután megtörtént a válás, apa elakart velem költözni egy távoli faluba-mindig azt akarta, hogy a lányából, egy falusi állatokat etető és gondozó lány legyen-.  De aztán ezt anya nem engedte. Ő Írországba akart velem költözni, amit viszont apa nem engedett. Aztán.. jött egy nő, aki elvitt, és többet nem láttam a szüleimet. Amikor csak úgy szó nélkül fogott, és magával vitt, csak sírtam.. Fogalmam sem volt, hogy hova visz, vagy hogy látom -e még valaha anyáékat. Aztán.. Teltek a hetek, és valaki örökbefogadott. Mollyék voltak. Több évig bebeszélték, hogy szeretnek. Pedig ez nem így volt. Csak arra kellettem nekik, hogy megtanulják, hogy hogyan kell bánni a gyerekekkel, hogy aztán sajátjuk lehessen... De.. talán zavar, hogy nálatok vagyok?-a történetem végére szememet apró, sós könnycseppek hagyták el.
- Sajnálom Ash..Nem akartam ezzel fájdalmat okozni neked. És nem.. Nem zavar, hogy itt vagy nálunk. Sőt...-mondta halkan, majd puha ajkait az enyémhez tapasztotta. Lágyan kezdett csókolni, amit én viszonoztam.
 Miután ajkaink levegő hiányában elváltak, csak Harryt, és a gyönyörű smaragdzöld szemét tudtam nézni. Egyszerűen elvesztem szemeiben, ami jelen pillanatban rengeteg érzelmet tükrözött.
- Gyönyörű szemeit vannak..-nyögtem ki nagy nehezen három szót, majd ajkamba haraptam.
- Te gyönyörűbb vagy!-nézett a szemembe, majd elpirultam.
- Ez nem igaz.-feleltem.
-De igen.-mosolygott.

Hossza vita után eldöntöttük, hogy az ő szeme is és én is gyönyörű vagyok, bár a másodikkal nem igazán értettem egyet, de hát ha ő ettől nyugodtabban alszik..
 A délelőttöt a nappaliban töltöttük. Ő megtudott rólam mindent, ahogy én is róla. Szó szerint mindent.
Megbeszélte a srácokkal, hogy ma délután átjönnek. Ez így is volt. Én a konyhában ültem a pultnál, és Twittereztem, mikor meghallottam a csengőt. Hallottam, ahogy Harry elhagyja a házat, majd a kapuhoz megy. A konyha ablakból tökéletesen láttam Harry -t és a négy fiút.
 Pár perc múlva az öt fiú a konyhába csőfült, és elém álltak-Harryt kivéve-. Az előbb említett személy mellém állva vigyorgott.
- Jézusom Harry, neked meg mi bajod van már megint?-nevettem.
- Oh, szóval laza a csaj.-nevetett a csíkos felsős figura.
- Hé, fogd vissza magad, Louis.-szólt rá Harry, majd vállba boxolta a fiút.
- Liam, Harry bántott.-visított fel Louis, majd a mellette álló srácra, Liamre nézett.
- Álljatok már le.-szólt a srácokra nevetést visszafojtva Liam.
- Jó, oké..-felelte Louis.
- Tudsz főzni? Éhes vagyok!-szólalt meg a szöszi.
- Tudok..-válaszoltam röviden.
- Ééés.. Nem akarsz nekem kaját csinálni?-nézett rám kiskutyákat megszégyenítő nézéssel.
- Hát ezt eltaláltad.-mosolyogtam rá, majd a srác egy hatalmas sóhajtással válaszolt.
- Ash. Én is éhes vagyok. Régen ettünk már, és anya kinyír minket ha megtudja, hogy nem ettünk ebédet.-mondta Harry, majd ajkait az enyémre tapasztotta, ami nagyon váratlanul ért.
- Úúúúú!-hallottam a hátam mögül.
- Srácok, nyugi már.-mosolygott Harry tök nyugodtan.
Egy ideig csend állt be a légtérbe, majd a csöndet az ajtónyílása zavarta meg. Pár másodperc múlva Anne jelent meg a konyhába.
- Sziasztok.-mosolygott, majd megölelte Harryt, majd engem. Elmosolyodtam. Jól esett Anne ölelése.-Ettetek már?-kérdezte miután tekintetét ránk emelte.
- Nem.-feleltük egyszerre Harryvel.
- Miért nem? Egész nap nem ettetek semmit?-nézett ránk aggódóan.
- De, Harry csináld reggelire szendvicseket.-válaszoltam.
 Anne rosszallóan megrázta a fejét.
- Vacsorára pizzát csinálok. Srácom, itt maradtok?-nézett végig a srácokon.
Niall rögtön heves bólogatásba kezdett, mire mindenki nevetni kezdett.

 

~2. Fejezet~

Sziasztook!:)

Én megmondom őszintén most először írok blogot. Nem vagyok valami Shakespeare féleség, de remélem tetszeni fog. Hát akkor itt a blog 2. fejezete.:)

Di;)

*Lisa Parker szemszöge*

Legelsősorban bemutatkoznék. Lisa Parker, 18 éves rocker, aki Londonban él szüleivel és húgával. A középső nevemet utálom.
Tömören ennyi. A sulit, ha lehet nagy ívben kikerülöm. Bár a szüleim győzködnek, hogy kéne már valamit csinálni, én inkább ódzkodom bármiféle kötelezettségtől. Munkáról szó sincs! Maximum, ha a húgomra kell vigyáznom. Ritkán szóba kerülhet a házimunka.
Attól függetlenül, hogy imádom a rockot énekelni nem tudok. Bármilyen más zenét meghallgatok, egyszer!
A stílusommal kapcsolatban. Anyám tiltakozott ellene. Azt hitte, hogy majd a börtönben végzem meg ilyesmi. De higgyétek el:az eszem megmaradt. Ha azt vesszük apám, hogy reagált...beletörődött.
A húgom, Abigal más tészta. Nem hercegnő, de a kemény zenétől is távol áll. Megrögzött 14 éves, bohókás lány.
Ő a popért van oda. Szinte minden londoni és egyéb hozzánk tartozó énekest ismer.
Én is. Sőt. A híres One Direction. Mindenki hallott már róla, hiszen a világ 2. legjobb fiú bandája-egészen addig míg Sir Paul McCartney él. 5 irtó cuki srác, irtó jó hanggal. És-tapasztalatból mondom-irtó jó fejek. Igen. Én Lisa (Brittany
) Parker találkoztam a hírhedt 1D-vel.
Ezért sokan halnának, de olyanok akik Directionerek. Én nem vagyok az. Tisztelem őket, hogy ennyit leraktak az asztalra, de én a Rock 'n Roll-nak élek.

Elmesélem, hogy történt.
Vicces eset volt.
Délelőtt-úgy 10 óra lehetett-leszaladtam a boltba. Épp a hideg pultoknál toltam a bevásárlókocsit, mikor hirtelen valaki nekiütközött a kosárnak. Mivel rátámaszkodtam a fogójára, a hirtelen ütközéstől a gyomromba vágódott. A kocsit ellöktem magamtól úgy fél méterre és kissé összegörnyedve a hasamat szorítottam. Talán azt gondoltam ez enyhíti a fájdalmam. Amikor felnéztem „támadóm" épp felém kapta a tekintetét.
Ilyedtnek tűnt.
Zihált.
Mintha futott volna.
-Jól vagy?-kérdezte. Megszűnt a zihálása és mosoly váltotta fel.
-Fogjuk rá.-engedtem le a kezeim és némileg ki is egyenesedtem.
-Biztos? Esküszöm véletlen volt. Nem akartam. Bocs
-Mondom, semmi. Huh.-húztam össze magam, ezzel erőt véve a felálláshoz. Még csak most kezdtem felfogni a helyzetet. Egy srác. Egy festett szőke, kék szemű srác. Nekem jött. Oké.
-Amúgy kutya kergetett?
-Mi?!
-Gyorsan vetted a levegőt. Ebből gondoltam, hogy futottál.
-Ja. Nem.
-De téged...-hajoltam le megint, mert összehúzta a gyomrom a fájdalom-téged ismerlek.
-Sokszor hallottam.-húzta meg a gallérját szélesen mosolyogva.-Autogramot?
-Énekes. Az vagy tudom.
-A One Direction. Így már jó?-vett lejjebb a hangerőt.
-Ja...jaa. A húgom belétek van buzulva.-húztam ki magam.
-Kell fájdalom csillapító?
-Jól jönne.
-A kocsiban van.
-Még gyorsan veszek pár cuccot.-mondtam egy vajas-dobozért nyúlva.
Összeszedtem, amit akartam-persze Niall egész végig követett.
Nem is lehetne jobb...
Fizettem és a kocsijához mentünk.
Köszöntem a többi srácnak, addig Niall valamit keresett. Adott egy bogyót, azt bevettem és indultam volna, mikor felajánlották, hogy hazavisznek.
Beleegyeztem.
Beraktam a szatyrot a csomagtartóba és beszorítottam magam 2 srác közé. Megadtam a címet. Hazaértünk. Élve a helyzettel a lakásba érve felkiáltottam.
-ABIGAAAL!-már rohant is le a húgom. Leesett az álla.
-Ők. Itt. A konyhában. A miénkben.-nézett ki láthatatlan szemüvege fölött.
-Iparkodjatok gyermekeim.-ültem egy bárszékbe.
Elrendezték, amit kell stb.
Kikísértem őket.
Ragaszkodtak egy telefonszám cseréhez. Legyen.
Elköszöntem. Reméltem, hogy soha többé nem kell találkoznunk, de mégis felhívtak.
Egyszer találkoztunk, akkor is csak egy órára.
Azóta hírüket sem hallottam. Illetve de. Minden újságban bent vannak és a húgom is...

Így találkoztam velük.
Röviden ennyi lett volna élettörténetem.
Bay legközelebb.

~1. Fejezet~

Sziasztok^^ Meghoztam az első fejezetet. Remélem tetszeni fog. :)
Jó olvasást!

Sarah xx.

                                                          *Ashley Black Szemszöge*
 
Reggel, mikor felébredtem, a nap sugarai égették az arcomat. Meglepődötten nyitottam ki szemeimet, ugyanis Londonra ez nem nagyon jellemző. Álmosan battyogtam le a földszintre, ahol a nevelő szüleim már a konyhában ültek, és ahogy észrevettem engem vártak.

- Ash, pakolj.-mondta komolyan a nevelőapám, Paul.

- Mi? Miért?-kérdeztem értetlenül, majd leültem az asztalhoz a reggelim elé.

- Anyáddal úgy döntöttünk, hogy készen állunk, egy saját gyermek felnevelésére. Tehát a lényeg, hogy visszakerülsz a nevelő otthonba.-jelentette ki apa komoran.

- Ez most komoly?! Több mint 7 év után lemondtok rólam?-néztem rájuk, mire ők aprót bólintottak.-ezt nem hiszem el!

Könnyes szemekkel álltam fel az asztaltól, majd indultam fel a szobámba.

- Ash, kérlek várj!-kiabált utánam Molly, a nevelőanyám.

Szavait figyelmen kívül hagyva kezdtem el a bőröndjeimbe pakolni, majd miután ezzel végeztem, a fürdőbe vonultam, ahol az elől hagyott farmer rövidnadrágot és egy Batman-es felsőt vettem fel. Rendbe hoztam magam, majd kimentem a szobámba a bőröndökért, majd lementem velük a nappaliba.

- Indulhatunk?- szólalt meg Molly, hosszas csend után.
- Hát persze.-válaszoltam szarkasztikusan.
- Ashley, kérlek ne csináld ezt. Szeretnénk hogy tudd, nagyon szeretünk, és nehéz volt meghozni ezt a döntést.-nézett rám Paul tettetett kedvességgel.
- Örülök. Na induljunk..-mondtam, majd kiindultam a házból.
A  kocsi mellett álltam, várva hogy Paul végre kinyissa a járművet, ami pár perc múlva be is következett.
 Miután mindenki beszállt, elindultunk a már ismerős intézményhez.
Bő 20 perc után már az egyik szobában ültem, és rajzoltam. Fogalmam sincs mit, csak húzogattam a vonalakat.
Hosszú órákig csak rajzoltam. Fogalmam sem volt mit kezdjek magammal. Mikor az órára pillantottam, a tárgy 11:42-t mutatott.
Hosszasan elgondolkoztam, hogy kinek kellene egy 17 éves, depressziós lány? Jóformán senkinek.
 Mostantól élhetem itt az életemet, egy bezárt intézetbe?
 Gondolat menetemet az ajtó nyílása zavarta meg, amin Mrs. Edwards lépett be, aki az intézmény vezetője.
- Ashley, látogatóid érkeztek, akik minden bizonnyal szeretnének téged örökbe fogadni.-Mrs. Edwards arcán egy halvány, biztató mosoly ült.
- E..engem?-kérdeztem vissza meglepetten.
- Pontosan.-mosolygott, majd megjelent mögötte négy, számomra ismeretlen alak.
 Miután Mrs. Edwards beljebb jött, a család követte a hölgyet. Még mindig megdöbbenve ültem az ágyamon, majd mikor egy nő lépett elém, felálltam, hisz mégis így illedelmesebb.
- Szia Ashley. Anne vagyok.-mosolygott rám, majd mellé léptek a többiek.-Ő itt a férjem, Des Styles.-mutatott a mellette álló férfire.-Ő a fiam, Harry, -mutatott a másik oldalán álló göndör hajú srácra- ő pedig a lányom, Gemma.-nézett a lányára, aki Harry mellett állt.
- Öhm.. Én.. Ashely Black vagyok.-mutatkoztam be félve.
 Na jó, ezt nem igazán lehet bemutatkozásnak nevezni. Inkább csak dadogásnak.
Miután megtörtént a normálisnak nevezhető bemutatkozás, hosszasan elbeszélgettünk. A Styles család megtudta a múltamat és hogy 17 év alatt mit kellett átélnem. Nagyon megértőek voltak, és biztosítottak arról, hogy náluk jó helyem lesz, s nem fognak cserben hagyni. Röviden tehát egy szerető családhoz fogok kerülni.

Mire feleszméltem, hogy valóban a Styles családhoz kerültem, már mind a konyhában ültünk. Otthon. Mostantól ez az a hely, amit az otthonomnak nevezhetek.
- Kérsz még, Ash?-kérdezte Anne, miután már ő is befejezte a vacsorát.
- Nem, köszönöm.-mosolyogtam rá.
- Rendben.-mosolygott rám, majd a lánya felé fordult.- Gemma, mutasd meg Ash -nek a szobáját, addig én elmosogatok, és majd megyek utánatok, oké?-mondta Anne, mire a lány bólintott. Megköszöntük a vacsit, majd a szobámba indultunk.
- Hát.. Ez lenne a te szobád.-mondta Gemma mosolyogva, mikor beléptünk a sok szoba közül az egyikbe.
- Wow. Ez gyönyörű.-néztem körbe a szobában.
- Tetszik?-nevetett fel Gemm, mire én csak hevesen bólogatni kezdtem.
 Leültünk az ágyra, majd csajos dolgokról kezdtünk el beszélgetni. Nem sokkal később megjelent Harry a szobámban.
- Csajok, anya üzeni, hogy mégse tud feljönni, mert behívták dolgozni.-közölte Harry.
- Oké.-mondtuk egyszerre Gemmával.
- Én most megyek aludni, ha nem baj.-nézett rám kedvesen Gemma.-Ha valami van, szólj ennek a tökfejnek.-nézett nevetve a göndörkére.
- Rendben.-nevettem.
 Miután mind a ketten elhagyták a szobát, átmentem a szobához tartozó fürdőbe, majd lezuhanyoztam, felöltöztem. Ezután visszavonultam a szobámba, ahol bebújtam az ágyamba, és pár perc múlva, már az Álomországban jártam.

~Szereplők~

Louis Tomlinson:
  Egy igazi romantikus srác. Tesói közül Lottie az, aki sokat játszott közre ebben. Egy ideig segítette bátyját a szerelmi ügyekben, majd egy idő után Louis már ezekkel az ügyekkel is egyedül boldogult. 

 Niall Horan:
 Mindig úgy érezte, hogy valami belső erő, vonzódás, egy kis hang utasítja. De soha nem tudta mire. Hiába volt a barátaival, a rajongókkal, vagy épp egy koncerten-akár sajátján, akár másén-, de még egy lány sem tudta feledtetni vele. Már érthető mért nincs barátnője; túl erőszakos, túl törődő. Egyszóval sosem érezte jól magát a bőrében, mindig másfelé vágyódott.

 Zayn Malik:
 Ő az a srác, akiben egy művész lakozik. Főként a rajzolás;festés;grafitizés és a sport jellemzi. Egy őrült srác, tiszta szívvel, és törékeny lélekkel.

Harry Styles: 
 Harry egy megrögzött nőcsábász. Ismeri fél Londont-gondolhatjátok...-és ezzel még szépítettem. Ő egy minden lében kanál. Egy igazi barom, de mindenkit szeret. Mindenkit...még ha rossz is...

 Liam Payne: 
 Ki gondolta volna, hogy a "mindig jónak" és "minden gondot megoldó apunak" bemutatott Liam közelebbről megismerve egy lusta, semmittevő, bulizós fiatal. Senki.
Barátságos külseje segíti az álcázásban.
Akkor mi is rejlik a báránybőr alatt? Egy farkas?!

Ashley Black:
 Kívül egy átlagosnak tűnő tini lány, ám valójában egy nem mindennapi életet él. Szülei kiskorában elváltak, és nevelő szülőkhöz adták. Álma, hogy egyszer saját családja legyen rendes körülmények között, és mihamarabb elszabaduljon mostani családjától.
 Ash egy sok oldalú lány. Kedves; kemény; ítélőképes; bulizós; őrült; ha kell komoly, és érzelmes. 

Lisa Parker:
  Világéletében rocker volt. Színe: a fekete. Kívül kemény, de barátságos; belül ítélőképes, de puha. Ugyanúgy, mint a többi 20-as éveiben járó fiatal. szeret bulizni és ökörködni. A sulit nem pártolja, de meglenne az esze.
Meglepően sok oldala van, de...
Ő sem gondolta volna, hogy nyomozóként is megállja a helyét.











U.i: Reméljük tetszeni fog a blogunk :)
Előre láthatólag még nem tudjuk mikor tudjuk hozni az
Első
Fejezetet, de sietni fogunk vele!
                                                                                                                                       Sarah xx.