Jó olvasást!
Sarah xx.
*Ashley Black Szemszöge*
Reggel, mikor felébredtem, a nap sugarai égették az arcomat. Meglepődötten nyitottam ki szemeimet, ugyanis Londonra ez nem nagyon jellemző. Álmosan battyogtam le a földszintre, ahol a nevelő szüleim már a konyhában ültek, és ahogy észrevettem engem vártak.
- Ash, pakolj.-mondta komolyan a nevelőapám, Paul.
- Mi? Miért?-kérdeztem értetlenül, majd leültem az asztalhoz a reggelim elé.
- Anyáddal úgy döntöttünk, hogy készen állunk, egy saját gyermek felnevelésére. Tehát a lényeg, hogy visszakerülsz a nevelő otthonba.-jelentette ki apa komoran.
- Ez most komoly?! Több mint 7 év után lemondtok rólam?-néztem rájuk, mire ők aprót bólintottak.-ezt nem hiszem el!
Könnyes szemekkel álltam fel az asztaltól, majd indultam fel a szobámba.
- Ash, kérlek várj!-kiabált utánam Molly, a nevelőanyám.
Szavait figyelmen kívül hagyva kezdtem el a bőröndjeimbe pakolni, majd miután ezzel végeztem, a fürdőbe vonultam, ahol az elől hagyott farmer rövidnadrágot és egy Batman-es felsőt vettem fel. Rendbe hoztam magam, majd kimentem a szobámba a bőröndökért, majd lementem velük a nappaliba.
- Hát persze.-válaszoltam szarkasztikusan.
- Ashley, kérlek ne csináld ezt. Szeretnénk hogy tudd, nagyon szeretünk, és nehéz volt meghozni ezt a döntést.-nézett rám Paul tettetett kedvességgel.
- Örülök. Na induljunk..-mondtam, majd kiindultam a házból.
A kocsi mellett álltam, várva hogy Paul végre kinyissa a járművet, ami pár perc múlva be is következett.
Miután mindenki beszállt, elindultunk a már ismerős intézményhez.
Bő 20 perc után már az egyik szobában ültem, és rajzoltam. Fogalmam sincs mit, csak húzogattam a vonalakat.
Hosszú órákig csak rajzoltam. Fogalmam sem volt mit kezdjek magammal. Mikor az órára pillantottam, a tárgy 11:42-t mutatott.
Hosszasan elgondolkoztam, hogy kinek kellene egy 17 éves, depressziós lány? Jóformán senkinek.
Mostantól élhetem itt az életemet, egy bezárt intézetbe?
Gondolat menetemet az ajtó nyílása zavarta meg, amin Mrs. Edwards lépett be, aki az intézmény vezetője.
- Ashley, látogatóid érkeztek, akik minden bizonnyal szeretnének téged örökbe fogadni.-Mrs. Edwards arcán egy halvány, biztató mosoly ült.
- E..engem?-kérdeztem vissza meglepetten.
- Pontosan.-mosolygott, majd megjelent mögötte négy, számomra ismeretlen alak.
Miután Mrs. Edwards beljebb jött, a család követte a hölgyet. Még mindig megdöbbenve ültem az ágyamon, majd mikor egy nő lépett elém, felálltam, hisz mégis így illedelmesebb.
- Szia Ashley. Anne vagyok.-mosolygott rám, majd mellé léptek a többiek.-Ő itt a férjem, Des Styles.-mutatott a mellette álló férfire.-Ő a fiam, Harry, -mutatott a másik oldalán álló göndör hajú srácra- ő pedig a lányom, Gemma.-nézett a lányára, aki Harry mellett állt.
- Öhm.. Én.. Ashely Black vagyok.-mutatkoztam be félve.
Na jó, ezt nem igazán lehet bemutatkozásnak nevezni. Inkább csak dadogásnak.
Miután megtörtént a normálisnak nevezhető bemutatkozás, hosszasan elbeszélgettünk. A Styles család megtudta a múltamat és hogy 17 év alatt mit kellett átélnem. Nagyon megértőek voltak, és biztosítottak arról, hogy náluk jó helyem lesz, s nem fognak cserben hagyni. Röviden tehát egy szerető családhoz fogok kerülni.
Mire feleszméltem, hogy valóban a Styles családhoz kerültem, már mind a konyhában ültünk. Otthon. Mostantól ez az a hely, amit az otthonomnak nevezhetek.
- Kérsz még, Ash?-kérdezte Anne, miután már ő is befejezte a vacsorát.
- Nem, köszönöm.-mosolyogtam rá.
- Rendben.-mosolygott rám, majd a lánya felé fordult.- Gemma, mutasd meg Ash -nek a szobáját, addig én elmosogatok, és majd megyek utánatok, oké?-mondta Anne, mire a lány bólintott. Megköszöntük a vacsit, majd a szobámba indultunk.
- Hát.. Ez lenne a te szobád.-mondta Gemma mosolyogva, mikor beléptünk a sok szoba közül az egyikbe.
- Wow. Ez gyönyörű.-néztem körbe a szobában.
- Tetszik?-nevetett fel Gemm, mire én csak hevesen bólogatni kezdtem.
Leültünk az ágyra, majd csajos dolgokról kezdtünk el beszélgetni. Nem sokkal később megjelent Harry a szobámban.
- Csajok, anya üzeni, hogy mégse tud feljönni, mert behívták dolgozni.-közölte Harry.
- Oké.-mondtuk egyszerre Gemmával.
- Én most megyek aludni, ha nem baj.-nézett rám kedvesen Gemma.-Ha valami van, szólj ennek a tökfejnek.-nézett nevetve a göndörkére.
- Rendben.-nevettem.
Miután mind a ketten elhagyták a szobát, átmentem a szobához tartozó fürdőbe, majd lezuhanyoztam, felöltöztem. Ezután visszavonultam a szobámba, ahol bebújtam az ágyamba, és pár perc múlva, már az Álomországban jártam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése