~2. Fejezet~

Sziasztook!:)

Én megmondom őszintén most először írok blogot. Nem vagyok valami Shakespeare féleség, de remélem tetszeni fog. Hát akkor itt a blog 2. fejezete.:)

Di;)

*Lisa Parker szemszöge*

Legelsősorban bemutatkoznék. Lisa Parker, 18 éves rocker, aki Londonban él szüleivel és húgával. A középső nevemet utálom.
Tömören ennyi. A sulit, ha lehet nagy ívben kikerülöm. Bár a szüleim győzködnek, hogy kéne már valamit csinálni, én inkább ódzkodom bármiféle kötelezettségtől. Munkáról szó sincs! Maximum, ha a húgomra kell vigyáznom. Ritkán szóba kerülhet a házimunka.
Attól függetlenül, hogy imádom a rockot énekelni nem tudok. Bármilyen más zenét meghallgatok, egyszer!
A stílusommal kapcsolatban. Anyám tiltakozott ellene. Azt hitte, hogy majd a börtönben végzem meg ilyesmi. De higgyétek el:az eszem megmaradt. Ha azt vesszük apám, hogy reagált...beletörődött.
A húgom, Abigal más tészta. Nem hercegnő, de a kemény zenétől is távol áll. Megrögzött 14 éves, bohókás lány.
Ő a popért van oda. Szinte minden londoni és egyéb hozzánk tartozó énekest ismer.
Én is. Sőt. A híres One Direction. Mindenki hallott már róla, hiszen a világ 2. legjobb fiú bandája-egészen addig míg Sir Paul McCartney él. 5 irtó cuki srác, irtó jó hanggal. És-tapasztalatból mondom-irtó jó fejek. Igen. Én Lisa (Brittany
) Parker találkoztam a hírhedt 1D-vel.
Ezért sokan halnának, de olyanok akik Directionerek. Én nem vagyok az. Tisztelem őket, hogy ennyit leraktak az asztalra, de én a Rock 'n Roll-nak élek.

Elmesélem, hogy történt.
Vicces eset volt.
Délelőtt-úgy 10 óra lehetett-leszaladtam a boltba. Épp a hideg pultoknál toltam a bevásárlókocsit, mikor hirtelen valaki nekiütközött a kosárnak. Mivel rátámaszkodtam a fogójára, a hirtelen ütközéstől a gyomromba vágódott. A kocsit ellöktem magamtól úgy fél méterre és kissé összegörnyedve a hasamat szorítottam. Talán azt gondoltam ez enyhíti a fájdalmam. Amikor felnéztem „támadóm" épp felém kapta a tekintetét.
Ilyedtnek tűnt.
Zihált.
Mintha futott volna.
-Jól vagy?-kérdezte. Megszűnt a zihálása és mosoly váltotta fel.
-Fogjuk rá.-engedtem le a kezeim és némileg ki is egyenesedtem.
-Biztos? Esküszöm véletlen volt. Nem akartam. Bocs
-Mondom, semmi. Huh.-húztam össze magam, ezzel erőt véve a felálláshoz. Még csak most kezdtem felfogni a helyzetet. Egy srác. Egy festett szőke, kék szemű srác. Nekem jött. Oké.
-Amúgy kutya kergetett?
-Mi?!
-Gyorsan vetted a levegőt. Ebből gondoltam, hogy futottál.
-Ja. Nem.
-De téged...-hajoltam le megint, mert összehúzta a gyomrom a fájdalom-téged ismerlek.
-Sokszor hallottam.-húzta meg a gallérját szélesen mosolyogva.-Autogramot?
-Énekes. Az vagy tudom.
-A One Direction. Így már jó?-vett lejjebb a hangerőt.
-Ja...jaa. A húgom belétek van buzulva.-húztam ki magam.
-Kell fájdalom csillapító?
-Jól jönne.
-A kocsiban van.
-Még gyorsan veszek pár cuccot.-mondtam egy vajas-dobozért nyúlva.
Összeszedtem, amit akartam-persze Niall egész végig követett.
Nem is lehetne jobb...
Fizettem és a kocsijához mentünk.
Köszöntem a többi srácnak, addig Niall valamit keresett. Adott egy bogyót, azt bevettem és indultam volna, mikor felajánlották, hogy hazavisznek.
Beleegyeztem.
Beraktam a szatyrot a csomagtartóba és beszorítottam magam 2 srác közé. Megadtam a címet. Hazaértünk. Élve a helyzettel a lakásba érve felkiáltottam.
-ABIGAAAL!-már rohant is le a húgom. Leesett az álla.
-Ők. Itt. A konyhában. A miénkben.-nézett ki láthatatlan szemüvege fölött.
-Iparkodjatok gyermekeim.-ültem egy bárszékbe.
Elrendezték, amit kell stb.
Kikísértem őket.
Ragaszkodtak egy telefonszám cseréhez. Legyen.
Elköszöntem. Reméltem, hogy soha többé nem kell találkoznunk, de mégis felhívtak.
Egyszer találkoztunk, akkor is csak egy órára.
Azóta hírüket sem hallottam. Illetve de. Minden újságban bent vannak és a húgom is...

Így találkoztam velük.
Röviden ennyi lett volna élettörténetem.
Bay legközelebb.

~1. Fejezet~

Sziasztok^^ Meghoztam az első fejezetet. Remélem tetszeni fog. :)
Jó olvasást!

Sarah xx.

                                                          *Ashley Black Szemszöge*
 
Reggel, mikor felébredtem, a nap sugarai égették az arcomat. Meglepődötten nyitottam ki szemeimet, ugyanis Londonra ez nem nagyon jellemző. Álmosan battyogtam le a földszintre, ahol a nevelő szüleim már a konyhában ültek, és ahogy észrevettem engem vártak.

- Ash, pakolj.-mondta komolyan a nevelőapám, Paul.

- Mi? Miért?-kérdeztem értetlenül, majd leültem az asztalhoz a reggelim elé.

- Anyáddal úgy döntöttünk, hogy készen állunk, egy saját gyermek felnevelésére. Tehát a lényeg, hogy visszakerülsz a nevelő otthonba.-jelentette ki apa komoran.

- Ez most komoly?! Több mint 7 év után lemondtok rólam?-néztem rájuk, mire ők aprót bólintottak.-ezt nem hiszem el!

Könnyes szemekkel álltam fel az asztaltól, majd indultam fel a szobámba.

- Ash, kérlek várj!-kiabált utánam Molly, a nevelőanyám.

Szavait figyelmen kívül hagyva kezdtem el a bőröndjeimbe pakolni, majd miután ezzel végeztem, a fürdőbe vonultam, ahol az elől hagyott farmer rövidnadrágot és egy Batman-es felsőt vettem fel. Rendbe hoztam magam, majd kimentem a szobámba a bőröndökért, majd lementem velük a nappaliba.

- Indulhatunk?- szólalt meg Molly, hosszas csend után.
- Hát persze.-válaszoltam szarkasztikusan.
- Ashley, kérlek ne csináld ezt. Szeretnénk hogy tudd, nagyon szeretünk, és nehéz volt meghozni ezt a döntést.-nézett rám Paul tettetett kedvességgel.
- Örülök. Na induljunk..-mondtam, majd kiindultam a házból.
A  kocsi mellett álltam, várva hogy Paul végre kinyissa a járművet, ami pár perc múlva be is következett.
 Miután mindenki beszállt, elindultunk a már ismerős intézményhez.
Bő 20 perc után már az egyik szobában ültem, és rajzoltam. Fogalmam sincs mit, csak húzogattam a vonalakat.
Hosszú órákig csak rajzoltam. Fogalmam sem volt mit kezdjek magammal. Mikor az órára pillantottam, a tárgy 11:42-t mutatott.
Hosszasan elgondolkoztam, hogy kinek kellene egy 17 éves, depressziós lány? Jóformán senkinek.
 Mostantól élhetem itt az életemet, egy bezárt intézetbe?
 Gondolat menetemet az ajtó nyílása zavarta meg, amin Mrs. Edwards lépett be, aki az intézmény vezetője.
- Ashley, látogatóid érkeztek, akik minden bizonnyal szeretnének téged örökbe fogadni.-Mrs. Edwards arcán egy halvány, biztató mosoly ült.
- E..engem?-kérdeztem vissza meglepetten.
- Pontosan.-mosolygott, majd megjelent mögötte négy, számomra ismeretlen alak.
 Miután Mrs. Edwards beljebb jött, a család követte a hölgyet. Még mindig megdöbbenve ültem az ágyamon, majd mikor egy nő lépett elém, felálltam, hisz mégis így illedelmesebb.
- Szia Ashley. Anne vagyok.-mosolygott rám, majd mellé léptek a többiek.-Ő itt a férjem, Des Styles.-mutatott a mellette álló férfire.-Ő a fiam, Harry, -mutatott a másik oldalán álló göndör hajú srácra- ő pedig a lányom, Gemma.-nézett a lányára, aki Harry mellett állt.
- Öhm.. Én.. Ashely Black vagyok.-mutatkoztam be félve.
 Na jó, ezt nem igazán lehet bemutatkozásnak nevezni. Inkább csak dadogásnak.
Miután megtörtént a normálisnak nevezhető bemutatkozás, hosszasan elbeszélgettünk. A Styles család megtudta a múltamat és hogy 17 év alatt mit kellett átélnem. Nagyon megértőek voltak, és biztosítottak arról, hogy náluk jó helyem lesz, s nem fognak cserben hagyni. Röviden tehát egy szerető családhoz fogok kerülni.

Mire feleszméltem, hogy valóban a Styles családhoz kerültem, már mind a konyhában ültünk. Otthon. Mostantól ez az a hely, amit az otthonomnak nevezhetek.
- Kérsz még, Ash?-kérdezte Anne, miután már ő is befejezte a vacsorát.
- Nem, köszönöm.-mosolyogtam rá.
- Rendben.-mosolygott rám, majd a lánya felé fordult.- Gemma, mutasd meg Ash -nek a szobáját, addig én elmosogatok, és majd megyek utánatok, oké?-mondta Anne, mire a lány bólintott. Megköszöntük a vacsit, majd a szobámba indultunk.
- Hát.. Ez lenne a te szobád.-mondta Gemma mosolyogva, mikor beléptünk a sok szoba közül az egyikbe.
- Wow. Ez gyönyörű.-néztem körbe a szobában.
- Tetszik?-nevetett fel Gemm, mire én csak hevesen bólogatni kezdtem.
 Leültünk az ágyra, majd csajos dolgokról kezdtünk el beszélgetni. Nem sokkal később megjelent Harry a szobámban.
- Csajok, anya üzeni, hogy mégse tud feljönni, mert behívták dolgozni.-közölte Harry.
- Oké.-mondtuk egyszerre Gemmával.
- Én most megyek aludni, ha nem baj.-nézett rám kedvesen Gemma.-Ha valami van, szólj ennek a tökfejnek.-nézett nevetve a göndörkére.
- Rendben.-nevettem.
 Miután mind a ketten elhagyták a szobát, átmentem a szobához tartozó fürdőbe, majd lezuhanyoztam, felöltöztem. Ezután visszavonultam a szobámba, ahol bebújtam az ágyamba, és pár perc múlva, már az Álomországban jártam.

~Szereplők~

Louis Tomlinson:
  Egy igazi romantikus srác. Tesói közül Lottie az, aki sokat játszott közre ebben. Egy ideig segítette bátyját a szerelmi ügyekben, majd egy idő után Louis már ezekkel az ügyekkel is egyedül boldogult. 

 Niall Horan:
 Mindig úgy érezte, hogy valami belső erő, vonzódás, egy kis hang utasítja. De soha nem tudta mire. Hiába volt a barátaival, a rajongókkal, vagy épp egy koncerten-akár sajátján, akár másén-, de még egy lány sem tudta feledtetni vele. Már érthető mért nincs barátnője; túl erőszakos, túl törődő. Egyszóval sosem érezte jól magát a bőrében, mindig másfelé vágyódott.

 Zayn Malik:
 Ő az a srác, akiben egy művész lakozik. Főként a rajzolás;festés;grafitizés és a sport jellemzi. Egy őrült srác, tiszta szívvel, és törékeny lélekkel.

Harry Styles: 
 Harry egy megrögzött nőcsábász. Ismeri fél Londont-gondolhatjátok...-és ezzel még szépítettem. Ő egy minden lében kanál. Egy igazi barom, de mindenkit szeret. Mindenkit...még ha rossz is...

 Liam Payne: 
 Ki gondolta volna, hogy a "mindig jónak" és "minden gondot megoldó apunak" bemutatott Liam közelebbről megismerve egy lusta, semmittevő, bulizós fiatal. Senki.
Barátságos külseje segíti az álcázásban.
Akkor mi is rejlik a báránybőr alatt? Egy farkas?!

Ashley Black:
 Kívül egy átlagosnak tűnő tini lány, ám valójában egy nem mindennapi életet él. Szülei kiskorában elváltak, és nevelő szülőkhöz adták. Álma, hogy egyszer saját családja legyen rendes körülmények között, és mihamarabb elszabaduljon mostani családjától.
 Ash egy sok oldalú lány. Kedves; kemény; ítélőképes; bulizós; őrült; ha kell komoly, és érzelmes. 

Lisa Parker:
  Világéletében rocker volt. Színe: a fekete. Kívül kemény, de barátságos; belül ítélőképes, de puha. Ugyanúgy, mint a többi 20-as éveiben járó fiatal. szeret bulizni és ökörködni. A sulit nem pártolja, de meglenne az esze.
Meglepően sok oldala van, de...
Ő sem gondolta volna, hogy nyomozóként is megállja a helyét.











U.i: Reméljük tetszeni fog a blogunk :)
Előre láthatólag még nem tudjuk mikor tudjuk hozni az
Első
Fejezetet, de sietni fogunk vele!
                                                                                                                                       Sarah xx.